Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

— 14 — történelem tengerén egy nemzet utazik — tekintsünk fel például északra — többé talán már nem lesz látható? Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll ! Légy hive rendületlenül Az elvnek, oh magyar! Ez életed s bukás elöl Hatalmas óvó kar! Az adott programm szerint letehetném tollamat, ha attól nem tartanék, hogy azon újdondász urak, kik az értekezés előszavában némileg szerepeltek, engem értekezöt ildomtalanságról vádolnak, hogy tölök el sem következtem. Müller János, a német Tacitus, végezvén világtörténelmi müvét, kérdi a szereplő kormányférfiaktól: És ti, kik a népek sorsát ujjaitok közt forgattátok, kik voltatok mint emberek ? Azután néhány sorban olyanokat vagdalt szemeik közé, hogy azokkal az én szeretetre méltó újdondászaim is bőven beérhetnék. No, de Müller szavaival újdondászaimtól el nem búcsúzhatom, mert azok bizonyos kormányférfiakhoz voltak intézve, nem újdondászokhoz. Másképen kell tehát tölök elbúcsúznom. Don Quijote a bolondulásig szerelmes volt Dulcineába. Midőn egykor Don Quijote egy kies völgyben portyázott, melyet meredek sziklák szegélyeztek, és a hírneves lovag látta, hogy még Sancho Pansa apródja sem hiszi, hogy ő Dulcinea miatt bolond: fölment a legmagasabb sziklára és igy szólott apródjához: Hogy pedig elhidd, Sancho, miszerint én Dulcinea miatt bolond vagyok, ime, ö iránti szerelemből fejtetőre levetem innét magamat. Sancho Pansa jól tudván, hogy lovagja erre képes, sietett felkiáltani: Megállj ! most már hiszem, hogy bolond vagy. Detente! ahora ya creo, que tu seas loco. Néhány év óta egy-két hirlap hasábjain, szedettvedett napi egyvelegben lázas mohósággal törekedett egy-két újdondász lerontani mindent, a mi eddig erősen állt; gyanúsítani a becsületességet, megtagadni a kipróbált hazafitól a hazafiságot, iiltramontán névvel illetni — szerintök megbélyegezni — mindenkit, ki konok törekvéseiknek ellentállt; felforgatni a hitben az örök elveket nyiltan, a morálban közvetve, a nélkül, hogy ők egyetlen ködarabbal járultak volna a lerombolandó épület újból való felépítéséhez.*) Mire való e lázas mohóság ? Mi czélból e rohamos sietség? A quijotista újdondászokat azon láz bántja, hátha a közönség azt hiszi, hogy ők még mindig nem elég gyorsan haladnak. Nos én e haladást épen úgy nem vonom kétségbe, mint Sancho Pansa Don Quijote válságos állapotát a szikla felett; mire nézve sietek elbúcsúzni újdondászaimtól Sancho Pansa szavaival: Detente

! ahora ya creo, que tu seas loco. *) Lásd egyebek közt a „Hongban György Aladár éretlen kapkodásait. Dr. Szalay Alfréd.