Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1867

8

Á tanári kartól régen óhajtott, a főgymnásiumi ifjúságtól indítványba vett, s mind a tanári kar, mind a tanuló ifjúság, mind pedig egyéb nemeskeblü férfiak adakozásából készült díszlobogót van ime szerencsém a t. közönségnél bemutatni, mint a jelen tanév örvendetes eseményét és a mai ünnepélynek tárgyát. 1822. évben, tehát 46 év előtt ajándékozta meg tettes Spiesz János pécsvárosi tisztviselő és Erzsébet neje ezen kék zászlóval az akkori gymná- siumi ifjúságot mint azt a zászló szalagjára hímzett következő latin szavak tanúsítják: Scholasticae iuven- tuti Quinque-Ecclesiensi dicaverunt Spiesz Joannes, eiusque coniuxElisabetha; magyarul : A (}ócsi ' roló ifjúságnak adományozták Spiesz János és bitestársa Erzsébet. — Ha tagadhatatlan, hogy a hűség erény s tehát dicséretre méltó: úgy a pécsi főgymnásiumi ifjúságnak az uj zászló kiállításában mutatott nemes törekvése és áldozata bizonyára erényes cselekedet s tehát dicséretre méltó. Hű volt a mai főgymnásiumi ifjúság egykori deák-elődeihez; mert nem birta elviselni, hogy miután az elődöktől birt zászló az idő vas karja alatt szétmállott, helyette ne szerezzen magának uj zászlót; de hü maradt a mai ifjúság elődeihez nem csak a zászló-birtoklásban, hanem még a zászlónak a hitet jelképező kék színében is ; hiszszük, hogy hü fog maradni az e zászlóhoz csatolt eszmékhez is és kötelmekhez. — Itt áll tehát szemeink előtt t. közönség a gymnásiumi ifjúság régi és ujonan készült zászlója I Midőn mi a 46 éves régi zászlót az újonnan készült díszlobogóval ily feltűnő ellentétben lenni látjuk, s migaz uj zászlót teljes fényben és díszben, azalatt a régi zászlót az idő vas karja által megtörve lenni szemléljük, ne szomorítson el minket kedves ifjak azon gondolat, hogy néhány évtized múlva ezen uj díszlobogó is martaléka fog lenni a múlandóságnak ; ám tapadnak e diszlobogóboz oly eszmék, melyeket sem ellenség, sem az idő vas karja foszlányokká változtatni nem bir; oly eszmék, melyek soha el nem évülnek, hanem mint leikeink örökké élnek, azaz halhatatlanok.

Hogy melyek legyenek ezen eszmék, azt mai beszédemben kívánom kifejteni; mit hogy sikeresebben tehessek, előzményül el fogom mondani, mi czélja és jelentése van a zászlóknak. — Figyelmezzetek!

I.

Zászlóknak ős időktől fogva oly jelek neveztettek, melyek ünnepélyek alkalmával, de főleg csatákban a néptömeg előtt vitettek, mint tanúsítja ezt a rómaiaktól ezen czélra használt latin szó signum, mely magyarul annyit tesz, mint jel, zászló. Az emberi természetben fekszik ugyanis, hogy midőn sok ember akár ünnepélyes menetre, akár csatára összejön, a jó rend és irány eszközlése végett állíttassák föl oly jel, azaz zászló, melyet az összejött sokaság kellő rendben követhessen. Hogy a zászlók ünnepélyes meneteknél igen hasznosak, csatákban pedig nélkülözhetlenek, onnan érthető, mert hogy az egymással összevegyült sokaság egyes tagjai, vájjon melyik részhez tartoznak, s tehát hol találhatják föl feleiket, azt csak egy magasra fölnyujtott jel, azaz zászló által ismerhetik meg legjobban. Épen emiatt, mert a zászlók akár csatákban, akár egyéb tömeges meneteknél irányadás végett mellőzhetlenül szükségesek: történt, hogy a zászlók már a legrégiebb idők óta használatban voltak a népeknél. így olvassuk Moyses 2. könyvében, hogy midőn Israel fiai Aegyptomhól kivonultak, Útmutatóul az Isten ment Israel népe elöttapusztában spe- dignappal egy fényesfelhö képében, éj jel tüzoszlop alakjában. E fényes felhő és tüzoszlop mi volt egyéb mint isteni zászló, melyet maga a mindenható Isten hordozott útmutatás végett választott népe előtt a pusztában» Hogy azonban ezen isteni zászlón kívül használtak Israel fiai kézi zászlókat is s pedig azon czélból, hogy törzsek és származások szerént sorakozhassanak, ez kitetszik Moyzes 4. könvéből, melyben parancsoltatik a zsidóknak, hogy k ö- zölök mindenki s aj át zászlójával táborozzék a szövetség sátorakörül, atyjának származása ésjele szer ént. íme ezeket olvassuk a sz. könyvekből, melyek pedig korunkat több mint 3000 évvel megelőzik. Hogy az israeliták nem egyedüliek voltak a zázzlók használatában, hunemarégi keleti és nyugati népek szintén használtak jeleket ünnepélyes meneteiknél és csatáiknál, ezt, — ha a történeti kútfők nem említenék is, — már az emberi természet minősége, a zászlók szükségessége eléggé indokolja. Bizonyára a zászlókul használt római sasok sokkal nevezetesebbek, hogy sem további bizonyítást igényelnének. Továbbá, hogy a zászlók kezdetben nem voltak egyszersmint lobogók, hanem különböző, de mindenesetre ismertető, azaz útmutató és irányadó jelek, a történeti kútfők erről is tanúskodnak.

Minthogy napjainkban a zászlók használata fölötte elterjedett és nevezetesen a katonaságnál annyira nyomatékossá vált, hogy egyes csapatok szintén zászlóaljaknak neveztetnek: mielőtt a szoros érteményben vett keresztény zászlókra áttérnék, kötelességemnek tartom a zászlók korunkban való czéljátésjelentöségét röviden értelmezni.

Mai napság alig van olvasott vagy tapasztalt ember, ki ne tudná, hogy minden egyes államnak vagy nemzetnek meg van saját zásziója, mely zászló, hogy melyik állam- vagy nemzethez tartozik, azt annak szi-