Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1861
4 gátolá. Egyébiránt jólehet a tanintézetek 1848 előtti állása — értem a külszervezést — még mindig jámbor óhajtásaink közé tartozik, ama legfelsőbb intézkedés mégis, mely a főigazgatói állomásokat újra föléleszté, a régi külszervezetrci visszatérést sejteti velünk. Továbbá a nm. helytartótanács múlt 1861 oct. 24-ről 58,224 szám alatt kelt azon kegyes intézménye, mely a tanügyet hazánkban ideiglenesen szervezi, mely szükségleteinkhez képest a hazai földrajzot és történelmet, valamint a bölcsészettant is egész kiterjedésében előadatni rendeli, legalább némileg ama reményekre jogosítanak bennünket, hogy elvégre is az alapítók szándékát s az országosan nyilvánult kivánatokat tekintetbe véve, a régi külszervezet fog elfogadtatni. Megjegyzésre méltó : hogy a fennemlített magas intézmény intézetünket a tisztán magyarajku tanodák közé sorozá. Növeli fönnebbi reményünket ama páratlan buzgalom, mely egyházmegyénk részéről minden igaz, szép és jó iránt mutatkozott és mutatkozik, növeli azon örvendetes jelenség, melynél fogva jelesb- jeink még anyagi áldozatok árán is az intézet visszaállítása mellett küzdenek. Ezek között benső öröm- és hálaérzettel emelem ki főtisztelendő Gruber György ő nagyságát, ki vagyonának két harmadát a lyceum korábbi nagy alapítónk szándéka szerénti czéljainak valósítására hagyományozá. Adja az ég! hogy e szent szándékú áldozat minél hamarabb és bővebben gyümölcsözzék az egyház és hazának; tőlünk pedig vegye a jólelkü hagyományozó ismételve nyilvánított forró köszönetünket. — De ha már e jószándéku Ígéret öröm- és hálaérzetlel tölti el keblünket, mily öröm és érzelem fogja el szivünket annak tudatában, hogy még a világi férfiak sorában is találtatnak olyanok, kiket nagy alapitónk jótékony szelleme hatott át, — azt eléggé méltányló szavakkal tolmácsolni képesek nem vagyunk. És e férfiú t. GruberEdeügyvéd űr, ki a lyceumi alapítvány öregbítésére 100 oszt. értékű forintot áldozott. Nemde sajátságos találkozása ez a neveknek ? mintha csak a hasonnév hasonérzelmek kut- forrása volna. Egyébiránt midőn mi a történész tisztét teljesítjük az által, hogy följegyezzük a lyceum ujjáalkotására szentelt eme törekvéseket, csak nagyralörő alapítónk áldott emlékének akarunk oszlopot emelni, csak a jótevők iránti hálánkat akarjuk leróni a nélkül, hogy akár a szerénységet megsérteni, akár az érdemlett dicséretet elvonni szándékunk volna. És itt, miután a lyceum ügyében annyi jó szándékot, annyi áldozatkészséget látunk fölbuzogni, legyen szabad a közvetlenül érdekelteket is e nemes város lakóit, főleg pedig hivatalnokait, a t. tanácsot, felszólítani, s illetőleg fölkérni, hogy a szóban levő ügyet közbenjárásuk folytán diadalra juttatni segéljék. Hisz ha a közvéleményt, — mely napjainkban minden dolgokban eldöntő befolyást gyakorol, tekintjük, úgy ennek nyilvánulása Baranya, Somogy és Tolnamegyéken keresztül mindenütt a lyceum visszaállítása mellett buzgólkodik; de az óhaj sehol sem annyira forró, mint e szab. kir. város értelmesb lakói között; mértis erre támaszkodva a t. tanács bátran hozhatna oly határozatot is, melynél fogva a lyceum egy ideig anyagi segélyezésben lenne részesítendő. Nem hiszem ugyan, — mert a viszonyokat közelebbről ismerem, hogy ez áldozatra sokáig, vagy mitöbb csak rövid időre is szükségünk lenne, de ez áldozatkészség nem szülne-e jó eredményt fent és alant? nem segítené-e az ügyet közelebbi diadalra? Én úgy gondolom — igen. Ezek szerént tehát a lyceum ügyében egy lépéssel tovább haladtunk, mert mint látjuk a forró óhajok, mellett egyes utánzásra méltó tetteket is találunk, melyeket annál szívesebben jegyeztünk fel „Ertesitvenyünk“ lapjaira, minél becsesebb az áldozat és intézet előttünk, melyeknek áldásait közvetlen tapasztalásunkból ismerni tanultuk. Továbbá a tanéletünk körében fölmerült események között említésre méltó ama buzgó törekvés is, melyet ifjaink a pécsi nemzeti casinó által kitűzött s gr. Széchenyi István emlékét megörökítő 4 darab aranyból álló pályadij elnyerése körül kifejtettek, A pályázók ez évben hatan
