Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1861

5 voltak. Kiknek munkálatai az e czélra kinevezett választmány által mcgbiráítatván — a bírálók köz- megegyezése folytán — fennkitett jutalomra a „Nápolyi Johanna“ czimu beszély találtatott méltónak. Erre a jeligés levélke felbontatván, szerzőül Zittl Róbert 8-ik oszt. tanuló tűnt fel. A pálya­nyertes müven kívül ezen czimü beszély : „Történelmi kép II Endre korából“ főleg irálya tekintetéből dicséretet aratott. Ez utóbbi szerzőjének Szóhl Sándor szintén 8-ik osztályú tanuló buzdítása és ju­talmazására t. Delimanich István úr, a casino elnöke 1 darab aranyat adományo­zott. A jutalmazandók a haza nagy halottjának évfordulati napján f. évapril8-ána bíráló bizott­mány elnöke t. Scitovszky Péter ur buzdító szavai között s annak kezéből vették a felsőbb osztá­lyú ifjúság jelenlétében a kiérdemlett pályabért. — Szolgáljon e jutalom az illetőknek egyrészről arra, hogy szorgalmas önképzés által az irodalmi téren is az egyház és haza javát előmozdítani törekedjenek, másrészről pedig serkentse őket a Széchenyiek nagy nevéhez kötött eme kitüntetés azok nemes példáinak utánzására. Hisz ki nem ismeri az egykori dicső emlékű Széchenyi országunk prímása ön­zetlen hazafiságát — egyháza iránti lángbuzgalmát? Ki nem tudja az áldozatok nagyságát, melyekkel a legközelebb elköltözött Széchenyi hazája anyagi és szellemi jólétét eszközölni, honát s nemzetét a műveltség színvonalára felküzdeni segéllé? Miért is bátran mondhatom el nem csak a jutalmazottak vagy az ifjúságnak, hanem a haza minden polgárainak is: tanuljatok Széchenyiek lenni. Nem kevesbbé följegyzésre méltó eseményként üdvözöljük a „Pécsi lyceumi irodalmi kör“ megalapítását, mely ifjúságunk törekvése nyomán az igazgatóság részéről azon czélból lön szer­vezve : hogy az elvonassék a testet és lelket egyiránt elölő henye tétlenségtől, hogy szabadabb perczeit hasznos foglalkozásra szentelni tanulja, hogy végre a jelesebbek, kiknek hivatása egykor az irodalom terén is megkísérteni erejöket, némi előgyakorlatok által előkészíttessenek e pályára. Sohasem voltam azon meggyőződésben, hogy az ilyetén vállalat valami tökéleteset hozhat létre; mert igen jól tudom, mi- szerént maguk a jelesek is csak hosszasb ideig tartó fáradalmak után vívhatták ki ama dicsőséget, mely által az irói névre méltókká lehettek; de másrészről azt is tudom, hogy minden e pályára vállalkozónak a kezdet nehézségeivel meg kell küzdenie, és épen azért minél korábban kezdeményezett valaki, annál hamarabb juthat el a czélhoz, ha mégis erre hivatva vagyon. Azután ki nem tudja, hogy gyakran jeles elmék, hivatott egyének csak azért, mivel e téren erejöket megkísérteni elmulaszták, elméjök gyümöl­cseit az egyház és haza oltárára lerakni nem bírnak elég bátorsággal; mig mások hívatlanul tolakodnak fel azok sorába, kik közé számláltatni legkevesbbé méltók. Részemről legalább elmondhatom, távol volt tőlem a gondolat, hogy az ilyenek számát szaporítani akarjam; mert a fennebbemlített indokok mellett azon tapasztalás irányzá szándékomat, melynél fogva az efféle iskolákból, minő : a pesti nö­vendékpapoké, vagy győri papnövelde tagjaié, kik munkásságuk eredményét minden évben bemutatják az olvasóközönségnek, kerültek és kerülnek ki az egyház és hazai irodalom egyes bajnokai. Ifjaink ez évben, ha nem is első, de mindenesetre a nm. helytartótanács által megerősített kör alapszabályai értei­rr mében először mutatják be zsenge elmeszüleményöket. Őszintén be kell vallanunk, hogy a napvilágot látott f. évi „Emlényben“ csaknem mindegyik mű a kezdet gyengeségeit hordja magán; de hisz a szerzők nem mint irók szerepelni, hanem kísérleteik első eredményét akarták szerény áldozat gyanánt a hon oltárán bemutatni. Legyen azért a kegyes olvasó irányukban némi elnézéssel s üdvözölje eme vállalatukat — mint a tavasz első virágát. A tanári kart ez évben kettős veszteség érte. Ugyanis nt. Gauzer János a görög és latin nyelv megvizsgált tanára még a múlt év végén bonyhádi plébánossá neveztetvén ki, az isk. év első fe­lének befejezése után e pályáról lelépett; helyébe nt. Petrovich Feréncz pécSmegyei áldozár lön kine­vezve, ki mint tanárjelölt a bécsi egyetemnél harmadfél évet töltött el. A másik veszteség válós2inölég

Next

/
Oldalképek
Tartalom