Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
— 6 nyokról önállólag is gondolkozni; miért is idegen eszmét csak akkor fogadott el, ha — előbb szigorú kutatás alá esvén — annak alapossága, s igazsága bebizonyult. Nekik nem volt elég tudni azt, hogy valami létezik, hanem létezésének okát keresték. Az okok és az igazság utáni folytonos törekvés, egy uj nemét szülé az emberiség szellemi kifejlődésének, t. i. a tiszta s tudományos gondolkozást, mely eleinte csak egyes tárgyaknál mutatkozott, később a tudomány minden agára kitér— jedett. Különösen szellemi foglalkozásuk kedvencz tárgya a mennyiségtan bő anyagot nyújtott a tudományos kutatás s a tiszta gondolkozásra. A siker mely fáradozásaikat e téren koszoruzta, hathatósan lelkesíté őket a megkezdett utón tovább haladni. S ezen 300 éven keresztül csüggedést nem ismerő igazság utáni törekvés, s azon előszeretet, mellyel a görögök a mennyiségtan iránt viseltettek, megveté alapját Göröghonban, s igy egész Európában a mennyiségtan fokozatos kifejlődésének s tudományos felvirágzásának. Az egyptomiaktól átvett mennyiségtan egyes, minden összefüggésnélküli zavart, s homályos tételekből állott. Első és fő teendőjük volt tehát a görögöknek az eszméket rendszeresítve minden egyes tétel igazságát alaposan bebizonyítani. Bármely tétel csak akkor birt náluk érvénynyel, ha igazságát okadatosan bebizonyítani képesek voltak. A bebizonyításnál, mely különösen kezdetben számtalan nehézségekkel volt összekötve bizonyos vonalokat használtak, melyek segélyével a bemutatandó tételt — azt egy már előbb igaznak ismert főbb télclre vivén vissza — igaznak következtetők. Ki volt az első ki a görögöknél mennyiségtani igazságokat bebizonyított, vagy mily tételeket mily módon bizonyított be, erről biztos adataink nem lévén, menjünk át azon nevezetes férfiakra, kik összegyüjtvén a mennyiségtan mármár kialudt szikráit, és azokat felelevenítvén és kiemelvén a gyermekkor szunnyadozásaiból, találékony és termékeny elméjük által tisztább nap hajnalát derítek a tudomány egére. A hálás történet soha einem homályosodó betűkkel jeleié fel az utókor számára e férfiaknak nem csak neveit, hanem a mennyiségtan körül szerzett érdemeiket, s szerencsés fölfedezéseiket is. Ezek között találjuk Göröghon hét bölcsének egyikét: Thalcst; ezen mint államférfim, bölcsész, csillagász és mennyiségtudós egyaránt nevezetes ember született 640-ben Kr. e. Az államügyeket — melyekkel ifjabb éveiben foglalkozott — elhagyván, magát egészen a tudományoknak szentelte. Ismereteket szerzendő Egyptomba ment, hol hosszabb ideig tartózkodván a tudományok titkaiba beavatva jött vissza hazájába, Miletben iskolát nyitott, hol mértani és csillagászatot tanított. Fő érdeme : hogy önállólag mert gondolkozni; vélemények helyébe okokat keresett, semmi igazságot el nem fogadott, mig azt önmaga meg nem vizsgálta. A mértan kedvencz tárgya lévén, benne hosszas, okszerű kutatás után számos s igen nevezetes fölfedezéseket tett. Neki tulajdonittatik az egyenoldalu háromszög tulajdonainak föltalálása. 0 bizonyitá be először, hogy ha két egyenes vonal egymást keresztül vágja, a csúcsnak átellcnében levő szögek egyenlők; hogy két háromszög egybevágó, ha egy oldal, s a mellette fekvő két szög viszonyosán egyenlő; hogy az ír egyenszáru háromszögben az alapvonal mellett fekvő két szög egyenlő. 0 bizonyitá be: hogy az áttr mérő a körtért, és a kerületet felezi; s hogy minden szög a félkörben derékszög. 0 használta először a körivet a kerületi és közpoti szögek megmérésére; a hozzáférhetlen magosságokat pedig árnyékok által számitá ki. Thates volt alapítója a jóni legrégibb bölcsész-iskolának. Nevezetesebb tanítványai mileti Anaximander, Anaximenes és syrosi Pherckydes voltak, kik mint a többi tudományokban, úgy a mennyiségtanban is jelesek lévén, azt kétség kívül számos uj tételekkel gazdagiták. Ezeknél sokkal nevezetesebb volt Pherekydes tanítványa Pythagoras, ki Kr. e. 584 körül Samos szigetén született. Beutazta Asiát és Egyptomot
