Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
- 28 — dig az egyenletek tanát fődé szétoszlott; a határozatlan egyenletek, a láncztörtek, s a végetlenek tana kifejtetett. Azon időben, midőn a mennyiségtudósokat leginkább a végetlenek eszméje foglalkoztatá, született Wolstropon a lincolni grófságban Newton 1642-ik évi Dec. 25-én. Alsóbb iskoláit Grandiamban sikerrel végezvén 18 éves korában a cambridgei egyetembe ment, hol Barrow vezetése alatt a természettan-és mennyiségtanban alapos ismereteket szerzett magának. Euklides elemei, Descartes mértana, és Kepler opticája voltak a tárgyak, melyeket a lángelméjii ifjú szorgalommal tanulmányozott; 1669-ben már a cambridgei egyetemnél a tanári széken ült, melyet a hires Barrow engedett fr által kedves tanítványának. Newton a természettanban uj korszakot képezett. 0 az uj számtanos természettannak teremtője, eszméi oly fenségesek, leleményei oly mélyek hogy csak utóbbi kutatások, s különösen Laplace mély magyarázata által jöttek egész fényre. Nem volt még huszonnégy éves midőn már a nehézség erejének csudálatos természetére a fáról leeső alma által figyelmeztetvén, az egyetemes nehézkedés egyes törvényeit megálapította, s a fehér napsugarat prisma által hét szilire osztani tanitá. Newton legelső kísérletei azonban mennyiségtani fölfedezések voltak. Az ismert kéttagzat az ő találmánya. Az elemzésben Wallist követé, némely nézetekben Roberwallal is megegyezik. 1666— ban találta fel a fluxiok módszerét, mely reá nézve egész életén keresztül felette becses műszer volt. Newtonnak nevezetes vctélytársa volt Leibnitz, ki Jul. 3-án 1646-ban született Lipcsében. Születése helyén kezdett iskoláit Jenában végezte be. Húsz éves korában őt már tudori koszorú diszité. A menyiségtanban először a kapcsolástannal — combinatio — foglalkozott. Örök nevet szerzett neki az 1684-ben közzé tett külzeleti és a két év múlva megjelent egészleti — integrális — számítás. Newton az infinitcsimalis calculust illetőleg felülmúlta ugyan minden elődeit, de módja kissé nehézkes volt. Ö logikai szigorral alapítá meg az elveket; de Leibnitz előnyösb jegyelést fogadott el. E jegyelés hatalmasan mozditá elő azon bámulatos terjedést, melyet a magasb elemzés nyert. Newtonnal és barátaival Leibnitznak a külzeleti számítás feltalálása felett heves vitája volt; mindkettő azt öntalálmányának állitá; mely kérdést később a göttingi egyetem szoros vizsgálat alá vett, s oda döntötte cl a dolgot: hogy az ismeretek és tudományok akkori állapotjához képest mindkettő egymástól függetlenül működött, s igy mindkettő egyiránt osztozik a feltalálás dicsőségében. A mi különben a két férfiút illeti: mindkettő a tudományok egén ritka tünemény, hasonlít- hatlan lángész volt ugyan, de Newton tevékenységre Leibnitzot mégis sokkal túlhaladta. Newton nem csak hatalmas mennyiségtudós hanem fáradhatatlan természet-viszgáló is volt. Mennyiség- és természettan egyiránt köszönik neki felvirágzásukat, elődei közül kevésnek sikerült oly, s annyi természet- tani igazságokat fedezni föl, mint Newtonnak. Bámulandó tudománya hírét annyira neveié, hogy az irigység kénytelen volt elhallgatni, érdemeinek jutalmául mindenfelől tiszteletjelekkel hahnoztatott, Anna királyné pedig 1705. őt lovagságra emelte. Feladatunkon kívül esik nagyszámú, s mindennemű tudományos müveit elsorolni. Ereje mégis győzetve látszék a természet által, melynek titkaiért egész életén át viaskodott; s társainál mélyebben látó szemeit rövid betegség után Márt. 20-án hunyta be 1727-ben 85 éves korában. Leibnitz inkább általános műveltség után törekedett, egyes, de hasznosnak látszó észrevételeit maga ritkán dolgozta ki, hanem azokat, nyilvánossá tette, s a kifejtést másoknak engedé. Vl-ik Károly őt érdemei jutalmául birodaimi-udvari-tanácsosi czimmel, s bárói ranggal tisztelte meg. Meghalt Nov. 14-én 1716-ban 70 éves korában. Az általuk feltalált infinitesi- malis calculus, az erőmütan, s csillagászatban kiszámithatlan haszonnal lett alkalmazhatóvá. A felsőbb mennyiségtant számos fölfedezésekkel gazdagitá Taylor ki a nevéről nevezett sort találta fel. Azonban az ö munkája sem hasonlítható össze a két Bernoulli testvér magas röptű müveivel.
