Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
— 25 II. Mialatt a mennyiségtan s különösen az egyenletek tana Olaszban ily gyors haladást tőn, az alatt született 1540-ben Fontenaiban Frankhonban Vieta Ferencz, ki a mennyiségtant egészen átala— kitá az által, hogy mindenütt betűket használt a számi mennyiségek kifejezésére. E szerencsés ötlet által, mely neki a tudományok történetében halhatatlan nevet szerzett, alkotója lön a mai algebrának. Vieta ezen üdvös gondolatának köszöni az újabb mennyiségtan aránylag csekély idő alatti gyors kifejlődését. Nála találjuk az első eszmét a görbe vonalok térfogatát végetlen sorok által kifejezve. Meghatározá a velejárók törvényeit, a sik és tekeháromszögtant pedig uj ismeretekkel gazdagító. Munkás életét Párisban végezé 1603-ban. Többen foglalkoztak Vieta korában a kör kerülete és átmérője közti viszony szigorúbb meghatározásával, kik között figyelmet különösön Ludolph érdemel kitől az ismert n értéke mai nap is ludolphi számnak hivatik. Vieta követői Girard Albert (meghalt 1633), és Harriot Tamás (szül. (Mordban 1560) voltak. Girard 1626-ban függvény tábláival egy a sik és tekeháromszögekről szóló értekezést bocsátottközre. 16‘20-ban kiadott müvében a sinus, tangens, és secans kifejezéseket használja. Tőle erednek a zárjelek ( ) s ezen elnevezések: millió, billió stb. — Harriot Vieta nagybetűi helyett a kisse- beket kezdé használni. 0 volt az első, ki az egyenlet minden tagjait egyrészre hozni, s a másik részt 0-al egyenlővé tenni sikerrel kisérté meg. A mennyiségtan legszebb alkalmazását a csillagászatban nyeré. A roppant fáradsággal készített háromszögtani táblákkal való számítás iszonyú nehézségekkel volt összekötve. E nehézségeken könnyítve lön a viszonyszámok feltalálása által, melyeknek első nyomait Stiefel mennyiségtanában láttuk. A Stiefel által megpendített, de kincm fejtett eszmét skot John Napiernek (szül. 1550) sikerült kifejteni, ki 1614-ben Edinburgban a sinus cosinus, és tangesek viszonyszámait adá ki. E korban sokan foglalkoztak viszonyszámi táblák készítésével, kik közül Briggs Henrik (1560—1630) oxfordi mennyiségtantanár örök nevet szerzett magának az által, hogy a 10-et vevén alapul az ismert, s általunk is használt közönséges, vagyis nevéről brigginek nevezett viszonyszámi rendszert alapitá. Kevés kor volt oly szerencsés a mennyiségtani fölfedezésekben mint a következő, melynek kezdetén Kepler egy oly eszmével lepte meg a tudományos világot, mely a később oly nagy tökélyre vergődött felsőbb mennyiségtannak alapja lön, s mely nélkül a mennyiségtan soha a kifejlődés jelen fokára nem jutott volna. Kepler János született Weil hajdani birodalmi városban Würtembergben 1571-ben. A bölcsészetet és mennyiségtant a tiibingai egyetemben hallgatta. 1593-ban Graeczbc hivatott, hol egyi- deig a mennyiségtant tanitá; kedvencz tárgya azonban a csillagászat volt, mely körül szerzett érdemei a hálás utókornál igazságos elismerést nyertek. A mennyiségtan szinte sokat köszön neki. A régi mennyiségtudósok legjobb bebizonyitási módszerre a kimerítés — exhaustionsmethode — volt mi lényegileg abban állott, hogy a görbe vonal helyébe beirott, vagy körülirott többszögü segéd- vonalt állítottak, mely mögött az oldalak kicsinyítése által egészen a görbe vonalig emelkedtek fel, s a két nagyság egyenlőségét annak felállításával bizonyiták be, hogy a különbség kisebb köztük bárminő látszólagos nagyságnál. E bebizonyitási mód számos, s később legyőzhetlen nehézségekkel volt összekötve, Kepler a végtelenek eszméje által segített a bajon. Kepler úgy tekinté a kört, mint oly végtelen sokaságu háromszögek összegét, melyeknek csúcsa a kör középpontjában, alapvonaluk pedig a kör kerületében fekszik. A teke úgy tűnt fel neki mint oly végtelen sokaságu gúlák összege, melyeknek csúcsa a teke középpontjában fekszik, alapjuk pedig a teke felületét képezi stb. 4
