Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
— 22 tómai mértékről értekezvén, a pythagorei tételre megy által, s a derékszögű háromszög térfogatát, az átfogóból a mellékoldalt; astrolabium segélyével pedig a torony magasságát, s oly tárgyak egymás- tóli távolát, melyek között közvetlen mérni nem lehet, tanítja kiszámítani. Tanítványai Adelbold utrechti püspök; Henger sz. galleni apát, s Bernelin voltak, kik mind hárman számtant Írtak, s Gerbert mennyiségtanát értelmezők. A 12-dik században Adelhard angol szerzetes Gerbert példáját követve Spanyolba, s később Egyptomba ment, hol a mennyiségtant tanulván Euklides elmeit angol nyelvre fordította, s értelmezte. Cremonai Gerard (1114—1187} a mennyiségtannal Toledoban ismerkedett meg, s Almagest fordításával foglalkozott. Tivoli Platon (1120) arabból Theodosius tekeháromszögtanát, zsidóból pedig Savasarda mértanát forditá. A 13-dik században egy pisai kereskedő íia Bouacci Lenárt atyjával Afrikába jutván az araboknál a számtant kezdette tanulmányozni; később beutazta Egyptomot, Syriát, Göröghont, Si- cziliát és déli Frankhont. Útközben a különbféle népeknél használt számítási módokkal ismerkedvén meg, közöltök az indiait legegyszerűbb s legalkalmasbnak találta; azért számtanában c módot kezdvén alkalmazni a mai nap is használt rendszert hozta be a nyugati tartományokba. E rendszernek Europábai hozatala által uj korszak kezdődik a mennyiségtan, sőt a természettanra nézve is. Így a már az arabok által egyesített görög s indiai tudományok nyugat Európában uj virágzásnak indultak. E körülmény által a mennyiségtan a már az alexandriai iskolában megvetett s India s Arabia által hozzánk eljutott alapokon oly irány s alakban fejlődött, mely a természettanra, az élet különbféle körülményeire, s a tudományok fejlődésére nézve lcgalkalmatosb volt. Bonacci azért is nevezetes a mennyiségtan történetében, mivel ő volt az első, ki Európában az algebrát a mértanra alkalmazta. — E század több jeles mennyiségtudósokat is számlál: Campanus Euklides elemeit leíbrditá, s azokat felvilágosító jegyzetek, s magyarázatokkal kisérte; ő osztá az adott egyenest szélső és középső arányban. Sacro-Bosco (meghalt 1256} Párisban tanított, s „Sphaera mundi“ ozim alatt egy munkát adott ki, mely a csillagászatnál négyszáz évpn keresztül kézi kényvül használtatott. Számtanát versekben irá. Jordan Nemorarius és Albertus Magnus; az előbbi az, indiai számirendszerről, számtan, mértan optika-és erőmütanról; az utóbbi pedig a mennyiségtan, csillagászat s zenéről értekezett. Roger Bacon (született 1214} iskoláit Oxford és Párisban végezvén Angolhonban szent Ferencz szerzetébe lépett. Mély belátása, észtehetsége s tudománya által kora egyéb férliait sokkal túlhaladta. Mennyiségtani ismereteit még ellenei is méltányolták. Bölcsészeti irányáért üldözéseknek volt kitéve. Tanítása kárhoztatott, iratai pedig eltiltanak. A 13-dik század a mennyiségtant illetőleg annyi anyagot nyújtott, hogy a következő század alig volt képes azt felhasználni. A mennyiségtan az előbbi századokban mint az optika, csillagászat, s erőmütanban nélkiilözhetlen segédeszköz tekintetett. A 14-ik században egyrészről a kereskedők által, kik azt a kereskedelmi életben kezdék használni, más részről pedig az uj-plátói bölcsészet által nyert nagyobb kiterjedést. Az uj irány hatalmas pártolója Bradvvardin Tamás Can- perbury érsek volt, ki bölcsészeti kutatásait mennyiségtani alapokra fék tété. Mártana mely Boethius, Campanus, Euklides, Archimedes és Theodosius eszméit tartalmazza, s a melyben a csillagidőről! sokszögek elméletét fejtegető 1344-ben jelent meg. A 15-dik század férfiai méltó elismerést érdemlenek azon dicsérendő buzgalomért, mellyel a görög mennyiségtani eredeti müveket megszerezni, saját nyelvükre áttenni, az egyidő óta elhanya-
