Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
— 20 — határozák meg. Már Mohammed ben Musa első és másodrendű, később Omar ben Ibrahim Alkhayami £12 században) pedig harmadrendű egyenleteket szerkesztett mértanilag. A mondottakból látjuk : hogy az arabok érdeme nem annyira uj fölfedezésekben, mint a nyert ismeretek megőrzése s terjestésében, különösen pedig a görög s hindu irány egyesítési törekvésében áll. A görögök a mértant a tökély mai nap is bámulandó fokára emelték, az arabok e pontra el sem jutottak. A hindu számtan és algebra szintén nem jutott nálok nagyobb tökélyre, egyedül a háromszögtanban, és az algebra alkalmazásában jöttek nevezetesb s a hinduk előtt ismeretlen eszmékre. Az arabok gyors hódításai a tudomány terjesztésére jótékony befolyással voltak, hova győzelmes fegyvereik eljutottak, ott a műveltség és tudomány kialudt, vagy soha nem égett tüze is meggyűlt. Bagdad mint a műveltség gyupontja egyrészről Damaskus, Kairo és Spanyolhonba, más részről pedig India s Chinába küldé ismereteit. Azonban csudálatos! e nép, mely oly hévvel működött tudományos felvirágzásán, nem tudott maradandó alapot vetni ismereteinek. A mily hamar emelkedett, ép oly gyorsan hanyatlott; mintha csak arra lett volna a gondviseléstől kiválasztva, hogy az ős ismereteket az enyészettől megmentse, s uj népeknek további kifejlesztés végett átkezelje. A mennyiségtan a Rómaiaknál. A rómaiak nem annyira férfihoz illő foglalkozásnak mint inkább szórakozásnak és ékességnek tekintek a tudományokat. A különben oly nagy és hatalmas Kóma megelégedvén dicsőségével s hódításaival, a műveltség s tudományokkal keveset vagy semmit sem gondolt. A könnyelmű nép folyvást elmerülve az élvezetek és mulatságok tengerébe, s elvonva minden komolyabb foglalkozástól eleinte minden nemesebb tettől irtózott. Azonban a szabadsággal a tudomány is lassanként kezdett emelkedni, a szabadság végperczeiben pedig azok szeretete már általános volt. Mintha az észtehetségek is vetélkedtek volna, hogy Rómát minden tekintetben a világuralomra emeljék. E nemes törekvés azonban rövid ideig tartott, a szabadsággal a tudomány is hanyatlott. Ismereteiket Göröghonból nyerték, de a tudományokban a görögöket soha utói nem érték, mert hiányzott nálok azon eszményi emelkedettség s a természetnek nyugodt szemlélete, melyre a görögöket művészi szellcmök ösztönözte. Irodalmuk a görögnek volt alárendelve, s ennek törzséből hajtott ki s evvel együtt enyészetnek is indult. A tudományokban, lemondva az eredetiségről, a görögöket utánozták; az ifjak feladata volt a görög írókat tanulmányozni, az által véltek maguknak örök nevet szerezni, ha a görögök remekműveit Róma nyelvén értelmesen előadni, s utánozni tudák. Rómában a tudományokat előkelő polgárok ápolták, kik az általános nemzeti műveltséget tartván szem előtt, a Göröghonból Rómába jött tudósokat pártfogolták, s a tudományok felvirágzására nem ritkán kitűnő áldozattal járultak. A római nép egyedül a közvetlen hasznot tartva szem előtt a fegyverforgatás, szónoklat, s jogtudományon kiviil egyébbel keveset gondolt. A mennyiségtan soha nem talált illő tetszést Rómában A mértanból oly kevés ismerettel bírtak, hogy az egyenoldalu háromszög felületét egyenlőnek tárták az egyik oldal fölött emelt négyzet felével. Sulpitius Gallus, mivel a napfogyatkozásokat előre meg- mondá, csudatehetségnek tartatott. A legnagyobb tudós Caesar, ki a csillagászatot tanulmányozta, s irt is arról, rendetlennek találván a naptárt, annak kijavítására Sosigenest hivatá el Alexandriából. — Nincs az összes mennyiségtanban egy tétel, mely eredetét Rómának köszönhetné. Azonban bár a rómaiak a mennyiségtant átalában csak annyiban becsülték, a mennyiben a földmérésnél rá elkerülhetlen szükségük volt; voltak mégis egyes férfiak, mint: M. Terentius Varro; M. Vitruvius Pollio; Sextus
