Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856

I Electro-kosmodynamica. ,,Multa abscondita sunt majora his; pauca mim vidimus operum Eius“. Eccl. 11,4. Ha valaki csak futólagos pillanatot vet is a mindenségije, bámulatteljes imá­dattal kell eltelnie, midőn e mérhetlen tért látja elnyúlni maga előtt, melyben óriási töme­gek roppant sebességgel és még is legnagyobb szabatossággal, s az emberi tudományosság öntudata óta mindig változatlanul mozognak. A törvények melyeket mozgásaikban követnek, az átalános nehezkedés és központi erők törvényei, tudva és elfogadva vannak; de mind­eddig, tudtomra legalább, ezen határokon tul komolyan nem lett kérdést a természettan, s azon mozgásnak melyet a központi erők már föltételeznek, eredeti okát nem kutatta. A ter­mészettan — úgy látszik — megnyugodott abban, miben ha tovább kutatni nem akart, szükségkép megnyugodnia kelle: hogy a tétlen anyag, mely sem magának mozgást nem adhat sem a nyertet magától soha le nem teheti, kezdetben bár mi októl, kétségkívül az Alkotó hatalmas kezétől nyert rohamát (impulsus) mindaddig változatlanul folytatni kénytelen, inig közbejövő akadály vagy zavart nem idézend elő mozgásában vagy pedig azt vépképen meg nem szüntetendi. Vizsgálódásaink az égi testek mozgásairól eddig, a kettős csillagokat kivéve melyek száma Struve szerint már 2611-re megy, s melyek közt 113 hármas, 9 né­gyes, és 2 ötös találtatik, csak naprendszerünk csekély korlátái közé szoritkozvák: de már ezen vizsgálódások is minden kétségen kívül helyezik hogy az öszves mindenségben minde­nütt egység uralkodik, s hogy a legtávolabb égi testek is melyeknél a fegyverzett emberi szem központi mozgást vön észre, ugyanazon központi erők törvényeit követik. A központi erők elmélete a mozgást már mint létezőt téve föl, kétségnélküli bizonyossággal és alapossággal bír; de ha a mozgás eredetét keressük, felelete nincs, s nem lehet. A kutatóra nézve tehát nem marad egyéb hátra, mint a mozgás okát az Alkotó vagy közvetlen, vagy a természettörvények által közvetített működésében keresni, azaz: vagy azt tenni föl, hogy az égi testeknek létök első pillanatában adatott meg általa se­bes mozgásuk, vagy hogy a természetben oly erőket rejtett, melyek folytonos működése e mozgást előidézé, s talán azóta is állandóan föntartja. Az első nem lehetetlen, de be i* \

Next

/
Oldalképek
Tartalom