Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1854

4

állítja azt p levelében, melynek gyönyörű tana: „a vágyak fékezendők, az erény korán kifejte n d ö“ agy látszik az llias feledi elmélkedésének dicső szüleménye. A hatméretíí versekben irt levél im ez:

1. Trojani belli scriptorem maxime Lolli,

2. Dum tu declamas Romae. Praeneste relegi;

3 Qui, quid sit pulchrum , quid turpe, quid utile, quid non .

4 Planius uc melius Chrysippo et Crantore dicit.

Mig te jeles Lolliusom Hamuban szaralgalod a trójai had Íróját. addig én Vraenestében ismételve olvastam; ki, hogy mi szép, mi rút, mi hasznos, minem, nyíltabban és helyesebben meghatározza mint Crysippus vagy Crantor. E sorokból Horatiusnak a bölcselőm titka után epedő szép lelke tűnik ki, melyei a bölcselőknek ingadozó s egymással ellenkező tanitmányai ki nem elégítettek. Nem is csoda: Thalestöl kezdve napjainkig számtalan bölcselő felekezet merült föl, s csak kettő sincs egymás közt tökéletesen megegyező: pedig mi kínos lehet a bizontalanság végezetünk felől, azt az őskori hitrege egy szép képiéiben erzékitette. Prometheus!, u. m. a rege — mert az égbe szökvén tüzet lopott az az bölcseim kezdett,

Jupiter a Kaukázus hegyéhez kötöztetle, s éjjen át megújuló beleit naponta kányák által tépette. E kányának, l. i. végczélunk felöli kínos bizonfalanságnak mardosásától szabadulni óhajtván Horatius, olvasta Crysippus stoicus bölcsészt; ki felekezeiének elvei szerint az ember boldogságát egyedül szigorú erényességben, czélját pedig folytonos tökélyesedésben helyezvén: azokat, kik erre nem törekedtek, mint allyas rabszolgákat meg- velette. Olvasta Cranlort az academicust: ki felekezete szerint a tárgyilagos igaznak érthetlenségét állította némileg. Ezek bár mennyire dicsértessenek is, különösen az utóbbi Cicero által: „est enim non magnus, verum aureolus et ad verbum ediscendus libellus (Crantoris),“ űrt hagytak Horati- usunk keblében; mit megválj, midőn Homernek öt jobban kielégítő költeményét olvasta. Horatius!ha 65 évvel nem előbb, hanem utóbb születtél volna Jézusnál, szép lelked ennek üdv tanát, a minden szivet kielégítő bölcseimet, quae ex ore altissimi prodivit, Eecl. 24: mely az igaznak, jónak és szépnek eszméit dicsőbben fejtegeti minden bölcseimi rendszernél, ezen tant megismerve, eltörpült volna előtted Homer nagysága , ki sok egyéb bűnökön kívül még a véres bosszút is magasztalva említi. De lássuk mi és miért tetszik Horatznak Homerben.

ő. Cur ita crediderim . nisi quid te detinet, audi Miért hiszek igy, ha mi nem gátol hatjud

Minket misem tart vissza, halljuk tehát.

ti. Fabula, qua Paridis propter narratur amorem

7. Graecia Barbariae lento collisa duello,

8. Stultorum regum et populorum continet aestus.

A mese, melyben elbeszél!étik, mint keveredett Göröghon huzamos harezba Haris szerelme miatt Barbar iával, oktalan királyok és népek dühéről száll.

\ mese rövid foglalatja pedig ez: Trójának utolsó királya volt Priamus. Neje a rút és zsémbes Hekuba (foris Minerva, intus Hecuba mondják miatta máig is a rósz nőkről) viselős lévén azt álmodta, hogy égő fáklyát szült, mit a jósok oda magyaráztak, hogy a születendő gyermek egykor egész Tróját lángba boritandja. Ezért Priamus a gyermeket — Parist — mihelyt megszületett Achelaus szolgája által a vadaknak kitétetni parancsolta; de az Anya kijátszá a szívtelen apát, s az életben tartott gyönyörű kisdedet Ida hegyén tanyázó királyi pásztoroknak adá fölnevelés végett. Itt élt a gyermek nem hitvány póri