Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1852
f Daguerre fényképei. Alig jutóit a közönség tudomására valaha Iblföilözús, melly őlőnkebb érdektől lett volna kisérve, mint amaz a hihetlennel határosnak látszó tény, mellynélfogva napfény segélyével bármi tárgy, épület, tájék vagy egyéb csekély idő alatt olly hő képben másoltathatik le maradandólag, millyet emberi ecset utánozni teljesen képtelen. Mi cleintcn csak hir és az ujságlapi közlemények szárnyain terjesztetett el, arról azonnal tett- leg is meggyőződni számtalanoknak nyílt alkalom. A fölfödözés közzétételével ugyanis sokan találkoztak, kik az érdekes találmány gyakorlati ágában maguknak lehető képességet szerezvén, az említett módon létrehozott „fényképekkel az érdekelt közönséget a műveltebb világ minden részeiben annyira megismerked- tették, miszerint alig van már, ki illy képet valaha nem látott volna, vagy talán nem bírna. Ki valaha a fényképek létrehozásánál jelenvolt, láthatta, miszerint egy ezüsttel bevont rézlemez sajátságos velebánással elkészíttetik, erre a leképezendő személy vagy egyéb tárgy egy sötétkamarának (Camera obseura) nevezett íáttani (opticus) eszköz elébe helyeztetik, — a rézlemez pedig farámába téve a sötétkamarába iliesztetik, és abban — a leképzendő tárgy mozdulatlan maradtával — bizonyos ideig ben- hagyatik, ezután a lemez sötét szekrénykébe tétetik, és alatta lámpaláng élesztetik, — az innen kijött és már teljesen látható kép lemosatik, végre pedig egy más folyadékkal leöntve láng fölé tartatik, midőn onnan szárazon levéve, mint kész mü szemléltethetik. Mellyck pedig ama bensőbb okok, mellyek e csudá- latra méltó hatást eredményezik: — alig vannak tudva a nagyobb közönség többéinél. A fényképek mindenkit kellemesen illető érdekessége azon alapnézet, mellynck folytán e soroknak Daguerre fényképei készítése módjának némelly észrevételekben rövid leírása azon igénytelen szándékból tétetett czéljául, mikép ezzel némileg megismerkedhessenek azok is, kik e tárgyra vonatkozó terjedelmes és tudományos munkákat nem olvassák, vagy nem olvashatják. Már 1773. észrevette Scheele természettudós, miszerint czüsthalvaggal (Chloretum argenti) bevont papír a napsugár színterében (Spectrum prismaticum) változást szenved; és pedig az ibolyaszinszáltól ért papirrész sokkal gyorsabban megfeketedik, mint a többi szinszálaktól talált helyek. — E fölfödözésnek nyomán több tudósok kísérleteket tettek rajzolatok lemásolására, a napnagyitó (microscopium solare) és sötétkamara által létesített képek fény általi fölfogására. E kísérletek azonban óhajtott sikerrel nem gyümölcsöztek, mert az igy létrehozott képek azonnal ismét eltűntek, a mint azok napfényre hozatva a viláí*
