Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1850

fejtegeti ezen utasítások érdemes szerzője a történelmi szak tanítás módját; tartalomdús szavai s biztos törekvései mindenütt azon méltó elismeréssel találkozandnak, miszerint általán véve a szív és elme képzésére törekednek, s ba csakugyan ezen ügyelem- és köszönetre méltó intések nyomán haladunk, a történelem-tan kétség kívül igen becses eredményeket szülend. — Azonban minthogy a történelem legközelebbi feladatához tartozónak állítottam a népek szellemi szükségei s erkölcsi állapotának rajzolatát is, s általa az ifjakat mintegy >az erkölcsi világba bévezetni óhajtom, szabadjon, habár csak néhány szóval is azon meggyőződésemet tartózkodás nélkül kifejeznem, hogy ha valahol, bizonyára a történelemben a világ események keresztény szempontboli tekintetének kell azon lobogónak lenni, melyet szemmel tartani, s melynek vezérlete után szükség az óhajtott kikötő felé törekedni.

Ugyan is a történelem nem egyéb mint egy kép, melyet Clio festett, a Religio pedig azon tündöklő nap, mely ezt megvilágosítja, s értékessé teszi. Mind a kettőnek ily közvetlen viszonyából látjuk, mikép tévedtek el egyes nemzetek rendeltetésüktől, mások ismét mikép feleltek meg létök minden feltételeinek. A vallásos szempontból eléadott történelem a polgári boldogság elemeit kimutatja mind egyesekre, mind egész nemzetek s birodalmak léte-, s boldogságára nézve. A vallásos érzelmektől át- melegült történelemből látjuk, hol és mi módon virágzotíanak a jogosság, méltányosság, becsület, s mind azon tündöklő erények, melyek az embert a részrehajlatlanság aranymérlegében felemelik, vágy- melyek egész nemzetek békéjét s virágzását megalapítják. Úgy vagyon, elkeriilhetlenül szükség, miszerint valódi vallás- erkölcsös érzelem lengje át a történelmi előadást, mely az erényt mint erényi, a bűnt mint ilyet mutassa fel, mindenben pedig az Alkotó végtelen hatalmát s intéző kezeit tüntesse ki! Bizonyára sokkal magasztosabb szerep illeti a történelemben a vallást, mint minőt neki a többnyire csak hidegen beszélgető törlénelmészek rendesen engedni szoktak. A minden belértéket nélkülöző, hiú virágokkal felpiperézett, de vallásos érzelemtől át nem hatott történelem a keblet soha fel nem melegíti; sőt, kivált a gyermeki kedélyt mindinkább hüti, s fogékonytalanná teszi. Tehát vallás és még egyszer vallás legyen a horgony és iránytű a történelem előadásában! . .

Az elavult tanrendszer, mely a könyvnélküli tanulással inkább vagy kevesbbé megelégedve, az oktatást könnyen minden eredmény nélküli gépezetté silányílhatta, idejét lejárta: helyébe a szakrend- ' szer lépett, mely czélja s feladata: az ifjúval minden tantárgyat alaposan felfogatni, s a felfogottat szilárdúl megtartatni.'

A „Gymnásium“ szó tehát ezután már egészen más szerkezetű s irányú intézetet jelent, mint eddig jelentett. Sokak hő reményei vannak hozzá csatolva. Az osztálytanítás helyét a szakrendszer foglalja el, melyet a négy alsó osztályra vonatkozólag a határozott „maradjon“al nem üdvözölhetünk ugyan, mert noha ezen megkísértett javítás sok oldalú munkássága által a kitűzött eredményt megteremheti, az ifjúi kebelben rejlő szellemi képesség zsengéjét hatalmasan kifejtheti, s e tekintetben tehát minden elismerésre méltó is; — noha továbbá azon mindenesetre fontos elönynyel dicsekhetik is, hogy a tanuló ifjúságot egyeseknek netalán egy oldalú s balirányú befolyása alól kiemeli: mind az által a puszta tudomány az ifjú lélek virágkorát még nem biztosítja, annak minden követeléseit ki nem elégíti; sőt e tudomány csak azon esetben nem fogja a vallásos közönyösség kígyóját kebelén ápolni, ba nem