Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
258 TELLER FRIGYES Egy másik eperjesi betűfestő és másoló Miklós «Schreiber», aki a városi adólajstrom szerint 1465—78 között szerepel. A könyvmásolók és festők nemcsak egymással, hanem a külföldi egyetemek tudós világával is állandó és élénk összeköttetésben voltak. Közülük való Henckl (helyesebben Henckel) György, híres felvidéki patricius család sarja, aki levele keltezése szerint Eperjesen lakott. Hilarius, bártfai káplánnak küldött levele szerint, aki tőle egy könyvet rendelt, arról emlékezik meg, hogy ehhez hasonlót készített Iglóra, egyet pedig Kassára a Szent Lénárd templom részére 27 forintért. «Ennek ára legyen 25 forint», viszont 3 forint előleget kér festékre és anyagra.1 Henckel művei közül, sajnos, egyet sem ismerünk. A másolás összegéből azonban díszesebb szerkönyvre következtethetünk.1 2 A virágzó könyvmásolás természetszerűen termelte ki az eperjesi irhások iparát. A XV. században találkozunk egy Jakab nevű irhással (permenista, permentist, permeter), aki laponkint 40 dénárt kér.3 Valószínűleg egyháziak közé tartozott János mester, akinek a bártfai számadáskönyvek szerint 1472-ben egy forint tiszteletdíjat fizettek ki egyházi kéziratok javításáért «Anno d. millesimo etc. 72. Item magistro Johanni pro correctura librorum fi. l.»4 * Sajnos, János mestertől másolt vagy javított könyvet eddig nem ismerünk. A bártfai számadáskönyv 1427-iki kiadásai között arról értesülünk, hogy a város szövetet küldött a másolóknak Szentmártonhegyére, a jelenlegi Szepeshelyre : «Item destinavimus sindones 100 ad montem Martini scriptoribus».6 A városi adólajstromban 1449-ben találkozunk çlôszôr Jakab könyvmásoló nevével, akit az 1463—65. adólajstromok «Scriptor Bohemorum (Behemen schreiber)»-nak címeznek, aki világi könyvmásoló lévén, nemcsak kódexmásolással foglalkozott, hanem Bártfa és környéke tót lakosságának magánlevelezését is intézte. Azonban főfoglalkozása a templom részére végzett könyvmásolás volt, amit «Cathedralis scriptor» mellékneve is bizonyít.6 Munkái közül egyet sem ismerünk eddig. 1 Levelet lásd a Magyar Nemzeti Múzeum 1902/26. sz. a. 2 Varjú Elemér, Egy eperjesi könyvfestő levele 1483-ból. Magy. Kszm. 1907. 91. 1. — Schrauf, Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. 66. 1. — Fraknói Vilmos, Magyarországi tanárok és tanítók. 45. 1. — Ábel, A bártfai Szent Egyed templomának története. Budapest, 1885. 3 Eperjes város levéltára 445. sz. 476., 489., 505., 510., 210/a. 4 Ábel Jenő, i. m. 17—18. 1. — Azonban téves Ábelnek az a megállapítása, hogy János mester és Bártfai (Schwarcz) János könyvmásoló ugyanazon személyek voltak, mert ez utóbbi Leubusban, Guntersbergben és Ujcellben a cisztercita rend kolostoraiban tartózkodott. 6 Fejérpataky L. : Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Budapest, 1885. 239. 1. 6 L. Homonnai Drugeth István levelét, amit a zemplénmegyei Jeszenőről irt Bártfa város tanácsához. — Ábel J., i. m. 8—10. 1.
