Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI HANGJELZETT KÓDEXEI 259 A bártfai adólajstrom egy másik János nevű könyvmásolóról is megemlékezik, aki az 1436-ik adólajstromban «Ibidem Johannes scriptor» néven szerepel és akire, mivel nem bártfai polgár, nem vetettek ki adót. A későbbi adólajstrom 1438-ban nevét csak egyszer említi meg «Item Johanni Cathedrali 100 den.» Nem kétséges, hogy ugyanazon személy, aki valószínűleg azon a Graduálén dolgozott, melyet a városi számadások 1436 nov. 30-iki egész évi kiadásai között előforduló bejegyzés így igazol: «Item exposuimus super novum graduale fi. auri-18. minus den. 12.». Ezt a graduálét sajnálatosan a mai napig csak mint emléket ismerjük.1 A bártfaiak közül megemlítjük még Boldizsár könyvmásolót, aki a bártfai Szent Egyed-templom részére a plébános megbízásából egy kétkötetes Antifonálét másolt, melyről sem azt nem tudjuk, hogy kivel festette ki, sem azt, hogy tényleg elkészült-e vele. Annyi bizonyos, hogy pénzt kért az eperjesi illuminátor részére és a pergamen kifizetésére, amit 1495 jún. 16-án el is küldöttek neki : «Dicto Balthasar finaliter de dicto antiphonale 3 ante Corporis Christi dedimus fl. VI.»1 2 A kassai könyvmásolók közül különösen a domonkos és ferences szerzetesek hagytak maradandó nyomot középkori könyvműveltségünkön. Ezen utóbbiak közül való Újlaki Bernât könyvmásoló és festő, aki 1518-ban készült el gazdagon díszített kétkötetes Graduáléjával, mely ma a Magyar Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi Könyvtárának tulajdonában van. (Cod. Lat. 172.) Művei közé tartozik a szécsényi ferencrendi zárda könyvtárának egyik Psalteriuma is.3 Bizonyosan közöttük kell keresnünk a «Missale ad usum cujusdam Ecclesiae Hun- garicae» névtelen másolóját, akinek ezen kézirata ma a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár birtokában van. (M. XX. 5. III. 4.)4 A reánk maradt hangjelzett liturgikus kódexek azt igazolják, hogy középkori könyvmásolóink között nagyon előkelő helyet foglaltak el a karthauzi szerzetesek. Legkiválóbb másolóik közé tartozott Konrád, 1 Ábel J., I. m. 5—7. 1. — Fejérpataky L., i. m. 402., 438. 1. 2 Ábel J., i. m. 43—45. I. — Szinnyei József, Magyar írók. Budapest, I. k. 1190. 1. 3 Csontosi J., i. m. Magy. Kszm. 1879. 59. 1. — Kalauz az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum részéről rendezett kiállításhoz. Budapest, 1882. 21—22. 1. 57—58. sz. — Karácsonyi János, Szent Ferenc Rendjének Története Magyarországon 1711-ig. Budapest, 1924. 623. 1. — Knauz Nándor, Régi egyházi ékszerek. Magyar Sión, Esztergom, 1864. 227. 1. 93—95. 1. — Knauz Nándor, A magyar egyház régi szokásai. Magyar Sión, Esztergom. 1869. 734—735. 1. 9. sz. — Szinnyei József, i. m. 645. 1. — Hoffmann Edith, i. m. 104—105.1. — Kemény Lajos, A kassai parochiális könyvtár jegyzéke 1785-ből. Magy. Kszm. 1891. 333. 1. 4 Beke Antal, Index manuscriptorum bibliothecae Battyanyinae, Károlyfehérvár, 1871. 37. 1. 379. sz. — Varjú Elemér, A gyulafehérvári Battyány-könyvtár. Magy. Kszm. 1900. 233. 1. 17*
