Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
66 JUHÁSZ MIKLÓS Pedig az egyes vezéregyéniségek éppen erre törekszenek. Ennek a törekvésnek érdekes példája Melius óriási terjedelmű munkája, az ú. n. Confessio Catholica, amely 1562-ben hagyta el Huszár Gál nyomdáját azzal az igénnyel, hogy kálvini szellemben irányítsa a hívek minden életmegnyilvánulását. Debrecen földesurainak, az enyingi Törökök huszonötéves «pispekének» határozott egyházszervező tevékenységével van itt dolgunk. Így érthető, ha az eddigelé elhanyagolt külsőségek, amelyeket a szigorűan lutherista irányú reformátorok, mesterük szellemében, valóban adiaphoráknak tartottak, egyre fontosabb szerepet kapnak : az orthodox lutheristáknál mint megtartandó, az ő szemszögükből újítóknak számító sacramentárius, zwingliánus, helvét irányzatúaknái mint elvetendő tényezők. Luther rendszerében ilyen adiaphora a képek és szobrok isten- tiszteleti célokra való felhasználása. Minthogy a középkori egyházművészet a biblia pauperum mellett a Boldogságos Szűz és a szentek alakjaival is díszítette templomait, felvetődik a kérdés, hogyan egyeztették össze a magyarországi hitújítók ezeket a képzőművészeti alkotásokat a szentek közbenjárását tagadó tanításukkal? Az előbbiek alapján nyilvánvaló tájékozatlanság lenne egyetemes és határozott állásfoglalást keresni e dogmatikai tétel és a liturgikus gyakorlat összeegyeztetésében. Nagyobb tömegeknek, protestáns szellemű papjaik szorgalmazására történő képrombolásáról nincsen tudomásunk a magyar hitújítás első idejéből, amikor pedig az első magyarnyelvű, már egészen biztosan protestáns jellegű könyv, Ozorai Imre munkája, az Antikrisztus egyházához tartozónak mondja azt, aki úgy vélekedik, hogy «Szűz Máriának és mind a szenteknek érdemekért bocsát meg minekünk az Úr Isten». Egyedülállónak mondható Scholcz György hunyadi várnagy tette, akit azzal vádoltak, hogy már 1526 őszén gyalázta Alamizsnás Szent Jánost, Capistranói Szent Jánost és a magyar szenteket, mondván, ha valóban szentek voltak, miért nem védik meg Budát és Magyarországot a töröktől? De a szóbeli gyalázkodáson túlmenve, tettlegességre is vetemedett; a templom faláról leverte Szent Gergely pápa képét. Ebben az időben inkább csak gúnyversekben nyilvánul meg a nép körében a szentek tiszteletének elvetése. A kettős királyválasztás zaklatott éveiben, amikor a szenvedélyes politikai, társadalmi mozgalmak vallási motívumokkal is színeződnek, a hatalmaskodások során előfordulnak ugyan erőszakos templomfoglalások, de nehéz szétválasztani az összefonódó sokféle tényezőt, kiemelni a vallási indítékot, ami valóban képrombolássá tesz egy-egy ilyen templomfoglalást. A budai helytartótanács jelentése szerint, amikor 1528 nyarán a bányavárosok munkásai elfoglalják a garamszentbenedeki apátságot, Krisztus és a szentek képmásai is a tűz martalékává lesznek. Ugyanezen év augusztusában Báthory András jobbágyai és familiárisai járják végig pusztítva az egri püspök és a szatmárvármegyei Ferdinánd-
