Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
90 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN hogy annak mibenléte, anyaga, alakja mindenkorra rejtély marad előttünk (133. 1.). A szerző a 71. lapon azt mondja, hogy «a Jeruzsálemben épült törvényes Jahvé-templomon kívül az ókorban még két Jahvé-templom volt : az egyik a samaritánok (sic 1) nemzeti Jahvé-szentélye a Gűr/zim-hegyen ; a másik az egyiptomi zsidók Jahvé-temploma Leontopoliszban, amelyeknek azonban nem volt törvényen alapuló jogosultságuk». A szerző megemlíthette volna még az elefantinei papiruszokban említett jeb-i (Philae szigete) Jahve-templomot is, mely — úgy látszik — egy évszázadon keresztül is fennállt. — Nagy Heródes halálát U. C. 752-re teszi (104. I.) ; nézetünk szerint ez a felfogás nehezen egyeztethető össze Archelaosnak 759-ben, uralkodásának tizedik esztendejében történt letételével. Jóéi és Abdiás próféták korát még az asszír fogság előtti időbe teszi (137. 1.) ; újabban inkább az V. századba helyezik mindkettőt. A kortörténet második fejezete Jézus Krisztussal, az apostolokkal és az őskereszténységgel foglalkozik (141—289. 1.), bár az őskereszténység külső kifejlődését a szerző e fejezet harmadik szakaszára hagyja. Az Ür Jézus életének chronologiai kérdéseit tüzetesen nem tárgyalja, a születési éve körül folyó vitákról csak néhány sorban emlékezik meg (148. 1.) ; de bővebb dogmatikai fejtegetést olvasunk Jézus megtestesüléséről és a Boldogságos Szűz méltóságáról (141’—148. L). A Szent Máté evangéliumában olvasható családfa Huber szerint Szent Józsefnek a családfája, míg Szent Lukácsnál Szűz Mária családfája található (150—151.1.). Terjedelmesen és érdekesen beszél Jézus hatásáról a zsidóságra, peréről a zsidóság és Poncius Pilátus római helytartó előtt, keresztrefeszíttetéséről, megdicsőüléséről, az Egyház megalakulásáról (156— 202. 1.). Az apostolok mindegyikéről elmondja, amit az evangéliumok és a hagyomány adatai róluk tudnak ; terjedelmesen Szent Péterről és Szent Pálról beszél (214—289.1.). — A Magdolna-kérdésben legvalószínűbbnek tartja, hogy az evangéliumok három nőről beszélnek : a bűnbánó nőről, Mária Magdolnáról és Máriáról, Lázár nővéréről (203—207. 1.). A kortörténet harmadik szakaszában (290—326.1.) Jeruzsálem pusztulásáról, a zsidóság utolsó sikertelen függetlenségi küzdelmeiről, a rabbinizmus kialakulásáról, az őskereszténység külső fejlődéséről és a zsidóság elsorvadásáról van szó. A harmadik függelék (327—337. I.) Palesztina kereszténységének történetét a legújabb korig vezeti tovább. Huber könyvének utolsó része újszövetségi földrajzot ad : leírja Palesztina földrajzátés politikai felosztását, tárgyalva Júdeának,Szamariának, Galileának, Pereának az újszövetségben szereplő főbb helyeit és a Dekapolisz városait (338—386. L), majd részletesen foglalkozik a bibliai Jeruzsálem leírásával (387—420.). A terjedelmes kötetet pótlások (421—426. 1.) és kettős sajtóhibajegyzék zárja be. Egyes héber szavakba becsúszott sajtóhibák (pl. 75., 84., 85., 324.1.) azonban kimaradtak e jegyzékekből. Minden biblikus örömmel gratulálhat Huber Lipótnak ez újabb munkájához és szívből kívánhatja neki, hogy bámulatos munkabírását a jó Isten
