Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
88 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN talmát végeredményben Isten megismerése és szeretete adja. A történelem dolgozik Isten országának megvalósításán, amely azonban nem a tér és idő kategóriáiban helyezkedik el. A népek igazi szövetségének célja sem lehet más, mint Isten országának megvalósítása, az erők pedig, amelyek elősegítik, az igazságosság és szeretet. Állandó küzdelmek és áldozatok árán csak megközelíthetjük az igazságosság beteljesítését, de elérni sohasem tudjuk. A földi igazságosság tökéletlenségei, a politikai békeszervezési kísérletek állandó csődjei a nemzetközi életben oly szemléletesen bizonyítják, hogy helyes emberi élet és jogrend nem lehetséges az ember fölött álló rendhez való állandó igazodás nélkül. A nemzetközi igazságosság, mint maga a béke eszméje, végeredményben emberjeletti világban gyökerező eszme. Mint mindennapi cselekedeteinkben a közvetlen célokat a végső célra kell vonatkoztatni, ugyanígy az egész emberiség küzdelmes élete végső értelmét ettől a valóságtól nyeri. Embereket és nemzeteket csak emberfeletti és nemzetjeletti célok tudnak egyesíteni. Az emberi kultúra és nemzeti egység mind vallási inspirációból fakadt, ez azonban elveszett, és nem tudtunk helyére más összetartó és felemelő erőt állítani. Ha nézzük a világ sorát, láthatjuk, hogy a nemzetközi élet alakulásainak nincs olyan benső törvényszerűsége, hogy transcendens vonatkozásokat ki kellene vagy ki lehetne belőle zárni. Sőt egyenesen megkívánják a magasabb eligazítást. Amit a pacifizmus hirdet és ajánl, azok a feltételek nem előzményei, hanem következményei a béke megvalósulásának. Transcendens valóságtól függ ez is, és a természetfölötti szeretet és keresztény igazságosság hirdetésével az Egyház mutat rá állandóan ezekre az eligazítást nyújtó tételekre. Az emberiség jövője pedig abban van, hogy amit ma a keresztény szeretet kíván, az legyen holnap keresztény igazságosságon alapuló joga a világnak. Péterffy Gedeon. Irodalom — Literatur— Bulletin. Huber Lipót pápai prelátus, c. apát, kanonok: Biblikus olvasmányok. Kalocsa, 1943. — 428 lap. A magyar szentirástudomány nesztora újabb értékes munkával gazdagította tudományos irodalmunkat. A Délvidéknek, szülőföldjének felszabadulása emlékére, volt tanítványainak ajánlva adta ki ezt a munkáját, melynek kézirata már hosszabb időn keresztül pihent az íróasztala fiókjában. Célja az, hogy a művelt nagyközönség előtt feltárja az újszövetségi szentírástudomány- nak irodalomtörténeti és kortörténeti kérdéseit, bemutassa az Ür Jézusnak, az apostoloknak és az őskereszténységnek a korát, a rabbinizmus keletkezését, végül rövid összeállításban Palesztinának és Jeruzsálemnek a földrajzát. Vélemények és ellenvélemények ismertetése helyett a szerző csak az általánosan elfogadott nézeteket adja elő. Az egyes fejezetek végén a reájuk vonatkozó irodalom összefoglalását adja. Az újszövetségi irodalomtörténet két fejezetre oszlik : általános és különleges bevezetésre. Az általános irodalomtörténet (13—17. 1.) a szent-
