Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
80 ERDEY FERENC rokonszenvet ébresztett Plátó az egyházatyák körében, hogy Jusztinus a világléleknek Timeusban leírt X-alakú kiáradásában a keresztrefeszített isteni Igének előképét akarta meglátni. Nyssai Szent Gergely pedig a Symposionban az evangéliumi tíz szűznek mintaképét látta. De nemcsak tartalmi, hanem módszertani szempontból is sokat találtak az egyházatyák Plátónál, mit nem is haboztak a maguk előnyére felhasználni. A dialógusok élénk fordulatai, a téves nézetek elmés cáfolatai nem szolgálhattak-e mintaképül az apologétáknak is, az eretnekek és bölcselők ellenvetéseinek cáfolatánál? A plátói Logos-tan, főleg Philo közvetítésével, egyenesen megkapta a keresztény gondolkodók lelkét. Hiszen már Szent János evangéliumában megtalálták ennek a gondolatnak nemcsak kifejezési módját, hanem eszmebeli tartalmát is, csakhogy egészen keresztény értelemben. A természet és az erkölcsi világ minden tökéletessége tulajdonképen részesedés az isteni tökéletességből ; a teremtett világban minden Isten örök gondolatának megvalósulása. Milyen kevés kellett ezeknek a plátói gondolatoknak keresztény formába való öntéséhez ! Mégis találtak az egyházatyák kivetni valót is Plátó tanaiban ! A léleknek földi életét megelőző létét nem mindegyikük fogadta el. A lélek halhatatlanságának bizonyítékát sem találták egészen meggyőzőnek. Sőt talán sokkal több az, amit Plátónak műveiből elvetettek, mint amit elfogadtak. Az egyházatyák körében közkinccsé lett plátói tanok nem is annyira Pélátó eredeti irataiból kerültek az egyházatyák gondolkodásába, hanem az akkor divatos bölcseleti közfelfogásból, az akkor élő és állandóan fejlődő platonizmusból, melyben más bölcseleti hatások, különösen a stoikusoké, keveredtek a plátói gondolatokkal. Az akkori bölcselet határozottan plátói színezete adta meg az egyházatyák felfogásának platonikus jellegét. A platonizmus érzékfelettisége, szellemi világának a manicheus és synkretista képzeletek fölött álló tisztasága adta a lökést és az elméleti alapot az egyházatyáknak az érzékfeletti, transzcendentális világ kifejtéséhez és magyarázatához. A kereszténységnek a világ szellemét és javait megvető aszkétizmusa nem talált-e támpontot éppen a platonizmus túlzó spiritualizmusában, mely szerint a lélek, a szellem az érzékiség és szenvedélyek börtönében fogva van, de él benne a vágy a szabadulás, az ideák örök honába ! Plátó tehát, különösen a zsidó Philo közvetítésével, közkinccsé lett, ami annál könnyebben történt, mert Philonak zsidó voltát nem ismerték. Hisz Szent Jeromos az egyházi írók (scriptores ecclesiastici) közé sorolja őt ! Szent Ambrus is ismeri és bőségesen idézi műveit. E közhiedelem még gyanútlanabbá tette a kereszténységet Plátóval szemben. Ez téveszthette meg Wendlandot is, hogy az Egyház Plátóval szemben tanúsított barátságos állásfoglalását Horatius e szavaival jellemezze : Görögország legyőzte győzőit ! Még többet vett át a fiatal kereszténység a plátói gondolat megújítójá-
