Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
8 PAPP IMRE Az értékszféra Schelernél egy új világ a léttel szemben. Az értékek önálló minőségek, amelyek függetlenek attól a létalanytól, amelyen mint hordozók megjelennek.1 Az érték nem létmozzanat. A magasabb érték nem «magasabb létfok».1 2 Az értékvilág nem a racionális tárgy- ismeretben, hanem az érzelmi megérzésben tárul meg a tudat számára. Scheler szerint a szellem nemcsak gondolkodást és logikai sematizálást, hanem mély érzelmi életet is jelent. A scheleri gondolatokat továbbvezetve építi ki Hartmann érték- elméletét. Nicolai Hartmann értékelmélete. Hartmann etikai alaptétele az erkölcsi értékek objektív apriori- tása. Ezzel Hartmann elveti az erkölcsi normák relativista, történetigenetikus értelmezését. Szerinte az erkölcsi parancsnak abszolút érvénye van és teljesen független az emberi állásfoglalástól, akarástól és cselekvéstől. Az értékeknek önmagukban van létük (Ansichsein). Az értékek értéklátás tárgyai ; nem az értékfelfogásban keletkeznek. «Az értékismeret igazi létismeret. Ebben a tekintetben teljesen egy vonalon áll a teoretikus ismeret minden fajával. Az értéklátás tárgya az alannyal szemben épp úgy önálló lényiség, mint a térvonatkozások a geometriai ismeret számára, vagy mint a dolgok a dologismeret számára.»3 Schelerrel együtt Hartmann is a szellemi-érzelmi szférába helyezi az értékismerés alanyai princípiumát. Az apriori érzelmi megismerésekben, megérzésekben lép a tudatba az értékvilág. «Az eredeti értéktudat értékmegérzés.»4 * Az érzelmi megragadás azonban nem jelent szubjektivizmust. Az értékmegérzésben az alany épp úgy receptív, befogadó, mint az értelmi ismeretben. «Az érték épp úgy érintetlen marad az értéklátástól, mint bármely ismerettárgy a megismeréstől.»6 Hartmann szerint a létmindenség két nagy világra oszlik : a valós és az eszmei lét világára. Az eszmei világban Hartmann négy síkot különböztet meg : a matematikai, a lényegi, a logikai és az értéki síkot. Az eszmei létsík különbözik a valós lét fennállási módjától : nem aktív lét, de mégis áthatja a valós létet és történést. Külön, a létezéstől független fennállási módja van. Valótlansága (irrealitása) folytán azonban még nem puszta gondolt-lét (Gedankending) : nem puszta tudat- tartalom és nem immanens, intencionális ismerettárgy. Van önmagában, minden valóságtól független létisége. 1 Scheler: Der Formalismus in der Ethik und die materiale Wertethik. Neuer Versuch der Grundlegung eines ethischen Personalismus. Halle a. d. S. 19273 — 13. 1. 2 U. o. 167. 1. 3 Ethik, 134—35. 1. 4 U. o. 105. 1. 6 U. o. 135. 1.