Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?
44 ERŐSS ALFRÉD egyház-fogalom, mely puszta társadalmi szervezetet látott az «egyházban», míg az igazi vallásosságot kinek-kinek alanyi meggyőződésére korlátozta.1 Ennek a téves felfogásnak káros következményeit ma már protestáns részről is kezdik fölismerni. «Ismeretes szellemtörténeti tény, hogy a 18. század felvilágosodásával megindult egy olyan szellemi mozgalom, amely nemcsak nem kedvezett az egyházias kereszténységnek, hanem amely egyenesen küzdött az Egyház tekintélye eilen». «A reformációnak és a protestantizmusnak ez a felfogása tettleg azt eredményezte, hogy a protestantizmus gyüjtőmedencéje lett olyan szubjektív és liberális felfogásoknak, amelyek a biblia-reformátori hittel és gondolkozással nem egyeznek meg.»1 2 A liberális felfogással szemben újabban ismét hangoztatják, hogy a vallás nem csupán szellemi magatartás, alanyi felfogás, hanem egyház, «és az egyház annyira lényegéhez tartozik, mint az evangélium, miután az evangélium örökké új borának Istentől rendelt tömlője az Anyaszentegyház».3 Érvelésünket ismét más úton akarták kikerülni azok, akik türelmetlen tanítványokként ki szeretnék tépni az Úr szántójából az odatévedt konkolyt. Ilyen mindenekelőtt Novatian, aki nem volt megelégedve Kornelius pápa irgalmas bánásmódjával a bűnbánókkal szemben s olyan vallási közösséget alakított, amelyből mindenkorra kizártak mindenkit, aki valaha súlyosan vétkezett («tiszták egyháza»). Természetes, hogy ez a túlzott szigor a tagok gyors megfogyatkozásához vezetett. Donatus egy félszázaddal később átveszi a novatianusok egyházfogalmát, de azt annyiban módosítja, hogy két Egyházat különböztet meg egymástól : a tisztákét, amely láthatatlan, és a tömegét, amely látható,4 A donatizmus tévedésének legnagyobb ellenfele Szent Ágoston volt. Az írás alapján kifejtette, hogy csak egy krisztusi Egyház van, amely itt e földi vándorlás idején nem tud mindén konkolyt kiirtani ugyan, de a végső napon minden méltatlan tagjától megszabadulva tiszta búzát terem az Úrnak.5 A donatizmusról szólván így ír : «De duabus ecclesiis calumniam eorum (scii. Donatistarum) Catholici refutarunt, identidem expressius ostendentes quid dixerint, id est, non eam ecclesiam quae nunc habet permixtos malos alienam se dixisse a regno Dei, ubi non erunt mali commixti, sed eandem ipsam unam et sanctam 1 V. ö. Troeltsch, Die Absolutheit des Christentums und die Religionsgeschichte2, Tübingen 1920. 2 Tavaszy, Református keresztyén Dogmatika 1932, 218—219. 3 U. o. 220 lap. 4 Később a Fraticellik is felújítják e herezist, v. ö. Denz. 485. 6 Ágoston szerint nincs két Egyház, de igenis megkülönböztethető az Egyháznak kél korszaka (duo tempora), a földi s majd a mennyei. V. ö. Hofmann, Der Kirchenbegriff des hl. Augustin, 1933, 226 k.
