Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?
LÁTHATÓ-E KRISZTUS EGYHÁZA 41 nünk még, hogy Krisztus kétféle látásról is beszél : természetes megismerésről (Jn. 9, 37) és természetfölötti, vagyis hitbeli megismerésről (pl. Jn. 11, 40).1 A fentiekből világos, hogy nemcsak az látható, ami érzékelhető, vagy önmagában megközelíthető emberi képességeinkkel, hanem az is, amit csak közvetve ismerünk meg. Ilyen értelemben látható a lélek, mert a testben közöttünk járó ember cselekedeteiben megnyilatkozik. Látható a szeretet, mert gyümölcseiről felismerhető. Látható az Istenország, mert láthatók a tagjai és látható az egység, mely egymáshoz és Krisztushoz fűzi őket.1 2 Az Egyház a hit tárgya (credo sanctam Ecclesiam catholicam), s mint ilyent a természetfölötti módon megvilágított értelem (Denz. 1796) tudja csak megközelíteni. Ezért szükséges az Egyház dogmatikai megtárgyalása. De ugyanakkor az Egyház a természetes megismerőképességek útján is felismerhető : magnum quoddam et perpetuum est motívum credibilitatis et divinae suae legationis testimonium irrefragabile (Denz. 1794). Az apologetica feladata kimutatni, hogy Krisztus valóban ilyen értelemben is láthatónak akarta és alkotta az Egyházat, s hogy az így látható Egyház fölismerhető mint Krisztus Egyháza, megkülönböztethető minden más közösségtől, vagy magát «egyháznak» nevező fele- kezettől.3 Nem elég tehát kimutatni azt, hogy láthatók annak a közösségnek, mely valóban Krisztus Egyháza, egyes részei, intézményei vagy tagjai (az ige, a szentségek, a gyülekezetek stb.). Viszont nem szükséges, hogy az Egyház minden része, egész tartalma és természetfölötti gazdagsága látható lehessen. De igenis szükséges, hogy az Egyház mint ilyen fölismerhető legyen. Hasonló a helyzet, mint magánál az isteni Üdvözítőnél, akinek küldetését folytatja az Egyház. Nem lett volna elég, ha Krisztus csak külsőleg lett volna látható, mint minden más ember. De nem volt szükséges, hogy benne minden látható legyen (istensége, kegyelmi fősége stb.). De igenis szükséges volt, hogy fölismerhető legyen isteni küldetése. Állítsuk lehetőleg kiélezett formában egymás mellé a három felfogást : 1 Bauer, Wörterbuch zum N. T.3 1937, 959—961. Látásnak nevezünk tehát minden ismeretet: propter dignitatem et certitudinem huius sensus, extensum est hoc nomen (visus) ad omnem cognitionem aliorum sensuum. Et ulterius etiam ad cognitionem intellectus, secundum illud : «Beati mundi corde, quoniam ipsi Deum videbunt» (STh I 67, 1). Szent Tamás szerint az emberben három különböző fokozatú megismerő-képesség van (sensus, imaginatio et intellectus) s következéskép háromféle «látás» (triplex visio), mely mindenik külön-külön is természetfölöttivé emelkedhet (STh II—II174,1 ad3). 2 v. ö. Schütz, Dogmatika2, II 285—286. 3 Ecclesia novi Testamenti non facto humano sed institutione divina est religiosa societas visibilis. Franzelin, De Ecclesia Christi2 1907, 345.
