Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?
40 ERŐSS ALFRÉD ték és szeretik. És ennek az egységnek oly nyilvánvalónak kell lennie, hogy róla megismerje a világ Krisztus küldetésének isteni eredetét (Jn. 17, 20-21). Ez a küldetés ilymódon átszáll az egész kereszténységre : nyilvánvalóvá tenni az egységet, a kapcsolatot Istennel és egymás között, s ezáltal tanúságot tenni Krisztusról. A tanuságtevés felelősségtudata pedig igen eleven volt az első keresztényekben. Az írás szavai szerint «egy szív és egy lélek» volt a keresztény közösség (Act. 4, 32). A régi történeti emlékek szerint a pogányok arról ismerték meg a keresztényeket, hogy szerették egymást.1 Az egység megnyilvánulása, vagyis láthatósága azonban nemcsak jele, hanem lényeges alkotóeleme ennek az egységnek. Az emberi természet sajátos jellegénél fogva nem is volna lehetséges a jelen rendben olyan egység vagy olyan kapcsolat, mely valamikép ne volna látható, vagyis megismerhető. Maga a kinyilatkoztatás is, Istennel való kapcsolatunk kezdete, emberi szó és ige által történt. Quia intellectus hominis, secundum hunc statum quo sensibilibus est connexus, ad ea intuenda quae omnes proportiones sensus excedunt omnino elevari non potest.1 2 Ebből a körülményből vezeti le Aquinói Szent Tamás a szükségszerűségét annak, hogy a Megváltónak látható alakban kellett köztünk megjelennie : et oportuit quod visibilem naturam assumeret, ut per visibilem gubernationem in invisibilia homo revocaretur.3 Krisztus jövetele : a láthatatlan Istennek megjelenése emberi (látható) testben, az örök Ige megtestesülése, hogy lássuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét (Jn. 1, 14). Krisztusnak ezt a «látható küldetését» folytatja az Egyház (Jn. 17, 18). Még inkább szükséges, hogy az Egyházban az emberek egymáshoz tartozása nyilvánvaló és látható legyen, hogy megismerhető legyen azoknak összetartozása, akik Krisztus nyájának tagjai (Jn. 10, 3). Tisztáznunk kell azonban a «láthatóság» (visibilitas) fogalmát. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a hitviták során sok félreértésre és fölösleges ellenségeskedésre adott okot a fogalom különböző értelmezése. Biztos alapot ezúttal is az Evangéliumban találunk. Úgy vesz- szük a fogalmat, ahogy azt maga az Úr a kinyilatkoztatásban használta. Nemcsak azt mondja láthatónak, amit érzékszerveinkkel közvetlenül fogunk fel (pl. Jn. 16, 16 ; 20, 18), hanem azt is, amit értelmünkkel felfogunk (1. Jn. 3, 6 ; 3 Jn. 11). Nemcsak azt mondja láthatónak, amit önmagában közvetlenül, hanem azt is, amit közvetve megismerhetünk. Ilyen értelemben mondja Krisztus tanítványainak, hogy aki a Meg- testesültet látja, az látja az Atyát (Jn. 14, 9). Végül meg kell említe1 Tertullian, Apologeticus 39 (PL 1, 471). 2 S. Thomas, Contra Gentes IV, 1. 3 De Veritate XXIX 5, ad 3.
