Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
AZ ENGESZTELÉS 37 ben, Krisztusban való újabb gyökerezés az engesztelés egyik legfontosabb gyümölcse. Ezért olyan nagy kegyelem az, ha Isten erre valakit meghív vagy indít. A többi természetszerűleg ebből ered. Ha elmondjuk Istennek, hogy mennyire fáj a megvetés, amelyet a bűnösök részéről tapasztalunk, ha a magunk részéről hódolattal igyekezünk hűségünket és nagyrabecsülésünket tanúsítani, ha végül megismételjük a kereszten függő Krisztus szavait : bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek — akkor megtettünk mindent, amit Isten szeretete kíván tőlünk. Isten felé az együttérzéssel és a Neki tetsző cselekedetek gyakorlásával, a bűnös felé pedig azzal, hogy a legnagyobb jót kérjük számára Istentől : a megtérést és bocsánatot. 5. A komoly hivő tartózkodik minden emberies gondolkozástól. Jól tudja, hogy mikor Isten sértéséről, fájdalmáról, haragjáról stb. beszélünk, akkor nem olyan károkról vagy lelki háborgásról van szó, ami Istent illetné. Átvitt értelmű szólásmódok ezek, amelyeknek az ad valós tartalmat, hogy a világban olyan jelenségek láthatók, amelyek az emberek közötti sértés, fájdalom, harag stb. kísérői szoktak lenni. Engesztelő kérésünk tárgya eszerint, hogy ezek szűnjenek meg, és hogy ismét fölkeljen a kegyelem, Isten szeretetének a napja, és így az emberek Istennel és egymással megbékülve, a szeretetben egyesülve törekedhessenek földi és földöntúli céljaik felé. 6. Az engesztelés elengedhetetlen mozzanata valamely profán dolog megszentelése vagy a már megszentelt tárgy fölajánlása. Ez a tárgyi szentség a Krisztus-viszonylatból árad át a teremtett dolgokra. Ennek az átáradásnak a csatornái a szentségek, amelyek révén Krisztus különös tulajdonává leszünk és az Egyszülött képmása határozottabb módon fejeződik ki lelkűnkben. A szentségi jelleg (caracter) minden keresztényt propitiatoriummá alakít ki. Minden további megszentelés és fölajánlás vagy ennek a kifejtése és továbbképzése (pl. a szerzetesi fogadalom), vagy pedig újabb Krisztus-viszonyítás.1 De jól kell tudnunk, hogy élő engesztelő adománnyá mindez csak az életszentség tényezőjének, a szeretetnek, a befolyása alatt lesz. Isten maga szentel bennünket szentségi propitiatoriummá, de elvárja tőlünk, hogy a szeretet vigye elébe ezt tudatos adomány gyanánt. Ennek hiányában értéktelen adottságok maradnak. Mindez csak személyi méltóságot, Isten előtti elfogadhatóságot jelent, de hiányzik belőle a kedvesség, a kegyes elfogadás, ha nem kíséri a szeretet és a tényleg felajánló istenszolgálat. Méginkább áll ez az engesztelő adományok levezetett formáiról. A felajánlást kísérő és éltető szeretet nélkül minden propitiatorium értéktelen 1 A szentségi megszentelés isteni törvényű érvényesítést, ratifikálást mutathat föl. Ezért ez a legnagyobb. Továbbképzésével tehát nem szabad a kereszténységbe kasztokat bevinni, hanem mindent csak a szentségi megszentelés tökéletességéhez kell viszonyítani.
