Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
36 HORVÁTH SÁNDOR O. P. ami Isten, Krisztus és az Egyház körül történik, hanem ennek örömét, bánatát, dicsőségét és szégyenét meg is osszuk, a magunkénak tekintsük. Ez a dogmatikai és erkölcstani alapja az engesztelésnek. 2. Az Egyház isteni küldetésének tudatában, mint Krisztus megváltó művének sáfára lép Isten színe elé. Az egyes keresztény, mint Krisztus titokzatos testének a tagja, a szentségi eltörölhetetlen jegyben kiválasztott és Istennek szentelt teremtmény jelenik meg a végtelen Fölség előtt. Mindkettőt tehát tárgyi szentsége teszi arra meghívottá, hogy Istentől Krisztusban és Krisztussal (sec. ritum Christianae vitae) kihallgatást és meghallgatást nyerjen és az imént említett érzületet nyilváníthassa előtte. 3. Az engesztelés elsősorban valamely tárgyi szentségű érték felmutatásával kezdődik. Az Egyház küldetésére, az egyének szentségileg lehorgonyzóit kiválasztottságukra hivatkoznak, mindkettő pedig rámutat arra, akiből ez rájuk átárad, Krisztusra. Krisztus engesztelése is azzal kezdődött, hogy istenemberi mivoltában lépett az Atya elé : ecce venio ! A már meglevő tárgyi szentség tanúsítására és megerősítésére szolgálnak az Istennek fölajánlott és így ezáltal megszentelt személyek vagy dolgok. Ezek szimbolikus hordozói úgy a már meglevő tárgyi szentségnek, mint pedig az 1. alatt említett érzületnek. így volt ez Krisztusnál is, akiről Szent Tamás azt írja,1 hogy a személyes egyesüléssel már megszentelt embersége az áldozat jogcímén a kereszten új módon szentelődött meg és vált Isten birtokává. Az Istennek így fölajánlott dolgok (személyek, városok, országok stb.) tehát ebben a minőségben tekintendők, ha bennük nem üres ceremóniát, hanem mély értelmű vallási meggyilatkozást akarunk látni.1 2 Ez pedig csak akkor lehetséges, ha ezek az «áldozatok» Krisztus keresztjének fényében ragyogva kerülnek Isten színe elé. így találjuk meg az engesztelés dogmatikai alapját a fölajánlott dolgok tárgyi szentségének Krisztusból való eredeztetése és leszármaztatása révén. 4. Az engesztelés többi mozzanata az életszentség (sanctitas formalis) különféle megnyilvánulása szerint alakul. A bűn elítélése az engesztelés célja. Ezzel tanúsítjuk, hogy a sértőkkel semmiféle közösséget nem vállalunk, hanem hűségesen kitartunk Isten mellett. Az Isten1 III. 22. 2. ad 3. 2 Az istenszolgálat (religio) erényének csak egyetlen benső megnyilvánulása van : Isten Fölsége előtti hódolat. Minden külső cselekmény szimbolikus jelentőségű és különböző módon és anyagban fejezi ki ezt az egy meghódolást. Az engesztelés egyes formáit is így kell megítélnünk. Megtaláljuk bennük mindazt, amit Szent Tamás (II—II. 81 s köv.) imádság, szolgálatkészség (devotio), áldozat (sacrificium) stb. formájában sorol föl. Az egesztelésnél a jelölt dolog (res significata) ugyanaz, mint az istenszolgálat többi megnyilvánulásánál, a jel azonban összetettebb, mivel az összes többi jelképekből található benne valami.
