Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
dig csak a történelmi igazság kérlelhetetlenül tiszta látása. Munkássága gyenge hasonlatunk szerint olyan, mint modőn sötét odúban nagy kincsek szanaszét hevernek, de a semmilyen vagy homályos fényben értékükből alig vehető ki valami ; kellő világítást kapván azonban s egy okos kéz rendezésében az egyes értékdaraboknak drágasága mind külön-külön, mind pedig összességükben kellően érvényesül. A fénybebocsátás és okos rendezés napjaink legnagyobb munkása Szekfű Gyula. Hézagokat töltött ki, sok újat hozott felszínre, amit korábban megsem láttak ; másokat láttak, de rosszul s megint az ő fényárasztása teremtett rendet ; máskor megelégedtek közelebbi, jelentéktelen okokkal, ahol mélyebbre kellett volna hatolni ; addig nem méltatott összefüggéseket ismer fel csalhatatlanul ; érzékkel van megáldva új problémák meglátására. A források, forráskiadványok és feldolgozások páratlan mennyiségét ismeri és használja fel ; de úgy, hogy nemcsak tartalmukat tudja, hanem szigorúan leméri értéküket, is s eszerint használja. Nem tudni, melyik az olvasónak nagyobb szellemi élvezet, Szekfű Gyula feldolgozását vagy szellemes forrás- és irodalmi ismertetését és értékelését olvasni? Bár központi szemléletében a magyar múlt áll, e tény nem veszi el látása elől a kiszélesedett nézőhatárt, — sőt éppen ő lett az, aki eddig a magyar és európai vonatkozásokat a legnagyobb perspektíva szerint pillantotta meg. ■— Művészi előadásmódját hivatottak állapították meg. Minket azonban most elsősorban az érdekel, volt-e történetírói munkássága hatással egyháztörténetírásunkra? A kifejezett egyháztörténetírás területére — néhány perifériális kérdést nem számítva — nem hatolt be. Érdekes kérdés : mi ennek az oka? Sértés számba menne vallási meggyőződése lagymatagságát feltételezni ; nem is az érdeklődés hiánya, hiszen a köztörténettel érintkező egyháztörténeti kérdésekkel szívesen és aránylag bőven foglalkozik ; nem is azért, mintha világi kutató létére idegennek gondolhatná magát e tárgykörben, hiszen éppen az őt mesteréül valló fiatalabb katolikus, de nem teológus, történész-gárda elsősorban egyháztörténeti területen dolgozik. Hanem van e tartózkodásban a tudós szakember tudatos szerénységéből : az egyház- történet mezői oly tágak, az Egyház szerepe, befolyása történeti múltúnk irányítására annyira egyedül álló, hogy éppen ezen legegyetemesebben átfogó hatás miatt, véleménye szerint, csakis a magát egészen e kérdéseknek átadó kutató legyen egyháztörténész ; lényeget kereső szemlélete azt is sugallta, hogy elmélyültebb teológiai behatolás nélkül inkább csak a külső egyháztörténeti kapcsolatokat fogná föl, értése a felületen maradna : — íme az alaposságával mindenben kitűnő tudós tartózkodásának indokai. Ennek ellenére nincs senki az újabb időkben, akinek olyan nagy hatása lett volna egyháztörténetírásunkra, mint neki. Ez a hatás több csatornán át csörgedez. Egyrészt köztörténetében szemlét tartva az egyháztörténeti irodalmon, elmondja a súlyos hiányokat és hibákat ; rámutat a meglévő feldolgozások nagy részének korszerűtlenségére, sürgeti a teljesebben felkutatott anyag és új látásmód szerint történő feldolgozásokat. De másrészt átható és termé378 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN
