Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
364 BÁNK JÓZSEF Minthogy az egyes kanonoki praebendák nem voltak egyformák, azért ott, ahol a statutum vagy törvényes szokásjog alapján az optio dívott, a kánonjog megengedte, hogy a hivatalban idősebb kanonokok bizonyos idő elteltén belül a megüresedett jobb stallumot választhatják még akkor is, ha az egyébként a Szentszéknek volna fenntartva.1 így előfordult, hogy az összes kanonokok jobb stallumra mentek át, míg az újonnan kinevezett kanonok a legszerényebb javadalmat kapta.1 2 A kánonjog indirekte 20 napot állapított meg az optióra.3 Egyes javadalmak, amelyek különleges képesítést kívántak, ki voltak vonva az optio alól, mivel az optio, amely tulajdonképen «ius ad rem»-et és «ius quaesi- tum»-ot nyújt az optálónak, csak jogilag és tényleg megüresedett, vagyis teljesen szabad praebendára irányulhat.4 A szokásjogtól és a káptalani statútumoktól függött az is, hogy a jobb praebendával a kanonoki cím is megváltozott-e vagy sem. Ha csak a javadalom változott, de a cím nem, akkor rendszerint nem volt szükség az Ordinarius közbejöttére.5 Az optio ugyanis mint szerzett jog minősíthető, mely szerint az optáló propria auctoritate nyeri el a praebendát úgy, hogy további adományozásra vagy investiora nincsen szükség harmadik személy részéről. Ugyanis ez a jogszokásból következik, amely az optiónak rendszerint az alapja.6 Ahol azonban a praebenda a canoniával elválaszthatatlanul egybe volt kötve, ott az optio révén mind a kettő megváltozott7 s ilyenkor a püspök közbejötté is szükséges volt. Előbbi esetben ugyanis puszta temporalis csere volt, míg az utóbbinál már lelki dolog is közbejátszott, azért kell az egyházi hatóság közreműködése.8 Az optiónak fokozatosnak kell lennie, vagyis ugrás nem volt lehetséges.9 Ha a soronlevő nem optált, akkor az utána következő optálhatott. 1 V. ö. Barbosa, Cap XXX, 1 ; cap. ult. in VI°. 2 Schneider, 112 sköv. 3 V. ö. c. 4. 1. 4. in VI°, «. . .antiquiores canonici gradatim meliores, si voluerint, possint, quum vacant per se vel per alios optare praebendas . . .» 4 Ilyen volt később a praebenda theologialis, amelyet a püspök töltött be. V. ö. Fr. Sentis, Die Praebenda theologalis und poenitentialis in der Capiteln, Mainz, 1867, 40—41. 5 Bouix, 148. 6 V. Ö. Sentis, 40. 7 A kanónia = kanonoki hivatal, vagyis ius spirituale ; praebenda = kanonoki hivatallal együttjáró jávadalom, vagyis : ius temporale. 8 Barbosa az előbbit : «Optio praeter ius», míg az utóbbit «optio contra ius»-nak nevezi, i. m. Cap. 30. nr. 3. A laibachi kátpalanban szokásban levő optiora, V. ö. Archiv. K- K. (1863) 256—265 és Archiv. K- K- XI. (1864), 276—291. 9 «. . . optio ita gradatim fit, ut antiquiore optante vacantem cum Canonicatu Praebendam antiquior dimittit et ab hoc dimissam optet alter et sic de coeteris, optionis natura est ut successive unus Praebendatus seu Bene- ficiatus post alium prout quisque antiquior est gradatim ascendat». Barbosa, Cap. XXX. nr. 12—13.
