Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
354 BÁNK JÓZSEF lalnak magukban. Egyébként ő is a joghatóságot tartja a dignitas ismertető jelének, de megengedi, hogy a gyakorlatban joghatóság nélkül is lehetséges méltóság.1 Cherier János volt nagyszombati jogtanár, noha ő is joghatóságot emeli ki, mégis hozzáteszi, hogy manapság mindazt, akinek a másikkal szemben némi elsőbbsége van, dignitasnak hívják.1 2 Hasonlóan nyilatkozik. Porubszky József volt egri kanonok és jogtanár is, aki kitart ugyan még a hagyományos felfogás mellett, de kiemeli, hogy manapság olyanok is a dignitások, akik noha joghatósággal többé nem bírnak, de a címet a stallumhoz kötötten birtokolják.3 Bouix szerint a dignitas az a javadalmi cím, amellyel legalább hajdan joghatóság volt egybekötve, vagy azok a tisztségek, amelyeket a káptalani statutum vagy jogszokás ilyeneknek ismer el. Ennek következtében ő már megállapítja, hogy gyakorlatilag a dignitas és personatus, vagyis a káptalani méltóság és személyrang között nincsen különbség.4 A jogfejlődés, mint látni fogjuk, szintén erre a következtetésre jutott. Aichner szerint5 a dignitas «praeeminentia cum jurisdictione aut administratione coniuncta est», a hivatal (officium) olyan administratio, amelyhez sem rang elsőbbség, sem joghatóság nincsen kötve ; a personatus pedig rangelsőbbség administratio vagy joghatóság nélkül. Minthogy most már a dignitások tényleg semmiféle joghatóságot nem gyakorolnak, helyesebben Aichner szerint inkább personatusnak, mint dignitasnak volnának nevezhetők. Egyébként is úgy elmosódott a kettő 1 «Dignitas enim est praecedentia cum Jurisdictione ut sunt v. g. Abbatia, Archidiaconatus, Decanatus, et huiusmodi, et licet alicubi de consuetudine istae Dignitates non habeant jurisdictionem, adhuc tamen Dignitates censeri debent ex praxi quamvis de Jure sine ulla jurisdictione non sint tales». V. ö. Prompta Bibliotheca, Roma, 1844, III, beneficium címszó alatt, nr. 26—27. 2 Nicol Joan. Cherier: Enchiridion Juris Ecclesiastici cum singulari ad alienas confessiones attentione, Pestini, 1837, I. 359. «. . . Hodie tamen passim omnes, quibus aliqua prae coeteris adnexa est dignitas Dignitarii dicuntur.» Ezek közé sorolja a nagyprépostot, dékánt, primiceriust vagy cantort, the- saurariust manapság custost, scholasticust. . 3 J. Porubszky: Jus ecclesiasticum, Agriae 18582, I. 445. 4 «Unde dignitates, quales a pluribus jam saeculis a jure intelliguntur, definiendae sunt tituli beneficiales quibus olim annexa erat jurisdictio vel qui ut dignitates a statuto aut consuetudine habiti sunt. Et sic dignitates hodie de facto et in se non differunt a personatu, sed differunt in jure, et etiam ex eo quod olim aliquae ex ipsis habuerint annexam jurisdictionem, quales sunt archidiaconatus et archipresbyteratus et ex eo quod coeterae per statutum aut consuetudinem fuerint in gradu dignitatum constitutae, quales sunt in pluribus locis decanatus, praepositura, primiceriatus etc. V. ö. Tractatus de capitalis, cap. V, 70. 5 Compendium Juris ecclesiastici cum singulari attentione ad leges particulares vi Conventionis 18. Augusti 1855. cum Sede Apostolica initae in Imperio Austriaco vigentes, Brixinae 1864, 389.
