Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
A KÁPTALANI DIGNITAS FOGALMA 355 között a különbség, hogy végeredményben a méltóságok most már csak személyrangok (personatus).1 Szeredy József volt pécsi neves egyházjogász,1 2 aki szintén a tradicionális doktrínát követi, a dignitast így határozza meg : «Káptalani méltóság azon tisztség, melyhez a külső joghatóságra is kiterjedő bizonyos hatalomgyakorlat van csatolva, ilyen például a nagyprépost- ság ; méltóságviselőknek nevezik azokat is, kik bár joghatósággal nem bírnak, e címet a stallummal együtt nyerik. Amennyiben a káptalani tisztségek a többi tagok fölött tiszteleti előjogot nyújtanak, személyrangoknak (personatus) neveztetnek, mint a valóságos és címzetes apátságok és prépostságok. Amelyekkel végre sem joghatóság, sem tiszteleti előjog nincsen összekötve, hanem csak bizonyos tiszti kötelességek véghezvitelében nyilvánulnak, egyszerű hivataloknak neveztetnek». Hasonlóan vélekedik Wernz3 is, de ő az administrate már csak az egyszerű hivatalnál említi: «dignitas: praecedentia cum iurisdictione in foro externo, personatus : praecedentia sine jurisdictione fori externi ; Officium : administratio sine aliqua praecedentia et iurisdictione. De szerinte e felosztás nincsen általánosan elfogadva, s mivel a dignitások nem gyakorolnak már joghatóságot, azért a dignitas a personatustól semmiben sem különbözik.4 * * * Az eddig felsorolt kanonisták műveiből láttuk, hogy noha elvileg kitartottak amellett, hogy a dignitas fogalmához hozzátartozik a joghatóság, a gyakorlatban viszont már megengedték, hogy joghatóság nélkül is lehet dignitas, vagyis a personatus és dignitas között a különbség teljesen elhomályosodott. Ebben a bizonytalanságban igen kívánatos lett volna, hogy az új Codex eldöntse a hosszú vitát s pontosan meghatározza a méltóság (dignitas) fogalmát. Ez azonban, sajnos, nem történt meg. A kodifikáció mindenesetre a jogfejlődést követte s a Codexből a personatus megnevezése teljesen hiányzik. így a mostani káptalanok csak méltóságok1 Aichner, i. m. ed. 1884, 3938, : «Vel ipsum dignitatum et personatuum discrimen hodie nullum aut exiguum est ; nam quae hodie passim vocantur dignitates personatus potius sunt, quam dignitates in proprio sensu . . .» 2 Egyházjog, I. 509 ; L. még Scherer, Handbuch des Kirchenrechst, Graz. 1886, I. 407. 73. §. Schneider még a tradicionális definíciót tartja : «lm Allgemeinen kann man Dignität als eine Kapitel-Stelle bezeichnen, mit welcher die dauernde Verwaltung Kirchlicher Angelegenheiten — eine Jurisdiction — und ein bestimmter Rang innerhalb der Kirchlichen Hierarchie verknüpft ist.» Schneider, 85, L. még Geor. Demkó, Jus ecclesiasticum, Agriae, 1888. I.,461. Kőnek—Antal, Egyházjogtan kézikönyve, Budapest, 1894. 302. 3Jus Decretalium, Prati, 1915, II, 587. 4 «Etenim iám pridem dignitates in Capitulis propriam quandam et specialem jurisdictionem in foro externo non amplius habent... ideoque de facto dignitas a personatu non differt et practice plerumque nunc distinguntur in Capitulis dignitates et simplices canonici...» Wernz, II, 587. 23*
