Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 331 télén értékéből1 vonja le a keresztény hit szükségszerű elveit. Ezt a racionalista-idealista gondolatot nálunk is fölkapták. Valamikor talán divatos volt így gondolkodni : «Csupán az állatnak nincs vallása, az embernek mindig volt és mindig lesz vallása, a vallás szellemi világunk követelménye. Nekünk Istenre szükségünk van, mert az a mindenkori emberiség lelkének megszemélyesítője.»1 2 Örvendetes tény, hogy ma már mind a historizmussal, mind a racionalizmussal fölszámolt a komoly hittudomány.3 Félő azonban, hogy a téves historizmussal együtt magát a történelmet s annak tanúságát is elvetik bizonyos gnoszticizmusra hajló körökben. Főkép a dialektikus teológia részéről látunk olyan törekvéseket, amelyek azáltal vélik a kinyilatkoztatás tényeinek abszolút jelentőségét biztosítani, hogy mindenestül kiemelik a történeti keretekből. Barth Károly pl. történetkívüli ténynek minősíti Krisztus föltámadását és ezzel tulajdonkép a modernizmus tévedését teszi magáévá.4 Ugyanakkor ez a modernista színezetű irányzat nemcsak a történeti múlttal szemben bizalmatlan, hanem az empirikus jelennel szemben is. A dialektikus teológia tagadja az empirikus kereszténység, vagyis a tényleges Egyház isteni tartalmát, csak magát a kinyilatkoztatást fogadja el abszolútnak.5 Kettős fronttal kell tehát szembenéznünk. A historizmussal együtt a történeti materializmusnak és relativizmusnak is hadat üzen tételünk ; a racionalizmussal együtt az egyoldalú supranaturalizmusnak is. Szövetségesünk azonban e negatív feladatban a modern fenomenológia, amely kimutatja ismereteink transzcendens, vagyis tárgyi értékét.6 A sokféle filozófiai rendszer vélemény-rengetegéből visszatalál a gondolkozó elme a philosophia perennis megállapításához s visszanyeri az értelem számára azt a szilárd pontot, amelyre örök bizonyságot építhet.7 A bizonyosságnak különböző fokai és osztályai vannak. Valamennyi visszavezethető azonban két ellentétes csoportba : a valószínű 1 Harnack, Das Wesen des Christentums,2 Leipzig 1900, 40 k. 2 Jász Géza, A vallás filozófiája, Budapest 1915 (Franklin-T.), 9 lap. Hogy ez a racionalista fölfogás a mai prot. teológiában még mindig kísért, arra elég a következő idézet : «Christus ist ein symbolischer Ausdruck für die erlösende und versöhnende Nähe Gottes». /?. Paulus, Das Christusproblem der Gegenwart. Tübingen 1922, 140. 3 V. ö. Troeltsch, Der Historismus und seine Überwindung 1924; Burger: «so wenig wie der Rationalismus ist der Historismus geeignet, den Grund des christlichen Glaubens aufzuzeigen», i. m. 176. 4 Barth, Die Auferstehung der Toten,2 München 1926. V. ö. Denz 2036 (Mirbt 506, 40—42). 6 V. ö. Steinmann, Absolutheit des Christentums (in RGG2 I, 72). 6 Nicolai Hartmann, Metaphysik der Erkenntnis, 94. V. ö. Kecskés, Az újskolasztika és a bölcselet mai problémái (Bölcseleti Közi. 1940, 148 ; 152—153). 7 V. ö. Horváth, Hitvédelmi tanulmányok, Budapest 1943, 89—91.
