Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 329 Mindezek megfontolása után szükségesnek mutatkozik ez új szempont szerint az indítékokat átcsoportosítani. Meg kell különböztetni ugyanis egymástól az időben elmúló és az állandó, vagyis örökkétartó érveket. A csodálatos kenyérszaporítás, avagy Lázár föltámasztása a pillanat műve volt s számunkra már csupán történeti adatokkal bizonyíthatók. Az Egyház valósága azonban állandó tény, örökkétartó csoda,1 amelyet mindannyian személyesen megtapasztalhatunk. motiva subiectiva et privata obiectiva et extrinseca perpetua / subiectiva et universalia X objectiva et intrinseca Ez a táblázat nem küszöböli ki a megelőzőt, hanem csupán más szempontból kiegészíti. A szempontot pedig egyenesen a Vatikáni zsinat határozatából vesszük. Scheeben értelmezésének helyességét u. i. alátámasztja mindazoknak a megegyező fölfogása, akik — mint Dechamp, Kleutgen, Franzelin — a szöveg megfogalmazásánál, illetve előkészítésénél szerepet játszottak.1 2 A fenti vázlat azt is világosan mutatja, hogy melyek azok az érvek (az alanyi és egyéni, vagyis immanens érvek), amelyeket a modernizmussal ellentétben elégtelennek találunk. Az időbeli érvek közül tehát egyedül a tárgyiakat fogadjuk el. Az állandó jellegű indítékok azonban mindenkor helytállók. A fenti táblázat teljességéhez meg kell még jegyeznünk, hogy az időbeli érveket osztályozhatjuk múlt, jelen és jövő idő szerint. Mindig voltak, vannak és lesznek az Egyházban csodák. Ugyanakkor az állandó indítékok is kettős alcsoportba bonthatók : a) olyanokra, amelyek befejezett tények (praesens perfectum), mint a Megtestesülés, vagy a Föltámadás;3 és b) ismét másokra, amelyek jelen tények ugyan, de szerves 1 Az Egyház örökkétartó voltáról v. ö. Franzelin, i. m. 346—377 ; D'Herbigny, I 90-—100 ; Schultes—Prantner, art. 31 ; Zapelena, i. m. I, 99— 110 ; Erőss, Krisztus Egyháza, 6—7. 2 Dechamps, La question religieuse résolue par les faits, Tournai 1860; Kleutgen, Theologie der Vorzeit,2 Munster 1884, III—IV. ; Heinrich, Dogmatische Theologie, Mainz 1873, I 482 k. ; Hurter, Theol. Generalis, Oeniponte 1878, 63—78 ; Denijle, Die katholische Kirche und das Ziel der Menschheit, 1872 ; Fischer—Colbrie, De criterio interno positivo divinae originis christ, religionis, 1891. 3 Mindkettő nem csupán átmeneti aktus, hanem állandó valóság az Egyházban, Karácsony és Húsvét. Krisztus mint megtestesült istenember él köztünk, mint Föltámadott van jelen. «Quaedam miracula ut Christi conceptio, Christi resurrectio sunt intrinseca christianismo.» Garrigou—Lagrange, i. m. I, 83. / temporalia
