Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
324 ERŐSS ALFRÉD kifejtik ez érv kézzelfogható erejét.1 A csodákat nem láttuk, ezt a csodát azonban itt és most és mindennap tapasztalhatjuk. «Me attendite, — vobis dicit Ecclesia ; — me attendite, quam videtis, etiamsi videre nolitis. Qui enim temporibus illis in iudaea terra fideles fuerunt, ex virgine nativitatem mirabilem ac passionem, resurrectionem, ascensionem Christi, omnia divina dicta eius et facta praesentes praesentia didicerunt. Haec vos non vidistis, propterea credere recusatis. Ergo haec adspicite in haec intendite, haec quae cernitis cogitate, quae vobis non praeterita narrantur, nec futura praenuntiantur, sed praesentia demonstrantur.»1 2 Az egyházatyák gondolatfűzése folytatódik a skolasztikában. Eléggé bizonyítja ezt a tényt Szent Bernât, aki beszédeiben többször kitér a krisztusi hit bizonyítékainak élményszerűségére, s azért nemcsak a jelenre hivatkozik, hanem sürgeti az indítékok közelségét. «Adde adhuc, Domine Iesu, innova signa, immuta mirabilia, nam priora quidem ipsa consuetudine viluerunt.»3 Majd az Egyházra alkalmazza a csodálatos életerő indítékát. «Verum tu, mater Ecclesia, promissionem habens vitae quae nunc est et futurae, facile ab universis te recipi obtines et propter iugum suave et propter regnum sublime.»4 Az Egyház, mint perpetuum motívum credibilitatis Istentől fölruházott természetfölötti ékességben jelenik meg előttünk. Hisz ő bírja és sugározza reánk Istentől a bölcseséget, igazságot, megváltást és megszentelést (1 Kor. 1, 30). «Ex his utique quattuor rivis, tamquam pretiosissimis unguentis super montes aromatum de coelestibus speciebus confectis tanta Ecclesiae nares odoris suavitas replevit, ut mox a quattuor mundi partibus excitata illa dulcedine supernum properaret ad sponsum, tamquam vere illa regina austri festinans a finibus terrae audire sapientiam Salamonis, opinionis odore provocata.»5 A skolasztika nemcsak átveszi a hagyományból ezeket az érveket, hanem a természet és kegyelem, a ratio és a fides viszonyának szabatos meghatározásával gondosan körvonalazza a hihetőség indítékainak feladatát. Míg a kegyelem bensőleg indítja lelkünket (movet hominem interius), addig az Egyház, mint természetfölötti, de látható jelenség, kívülről indítja (voluntatem inclinat ad credendum).6 Az Egyház puszta létével is egyensúlyozza a rosszra való hajlamot (inclinatio ad malum), 1 Quod Christus sit Deus I, 17 (a mű szerzőségéről v. ö. Altaner, i. m. 206). Lásd Zádori, Syntagma theol. dogm. fundamentalis, Strigonii 1882, 335 k. 2 S. Augustinus, De fide rerum quae non videntur IV, 7 (PL 40, 176). 3 S. Bernardus, Sermo in Vig. Nativitatis 111, 9 (PL 183, 766). 4 U. a. in Cant. 30, 5 (PL 183, 1376) ; De consideratione (PL 182, 426) HI, 1. 5 U. a. in Cant. 22, 4 (v. Ö. Piszter, Chrestomatia Bernardiana, 1938, 20). 6 V. Ö. Szent Tamás, STh 211 6, 1. A különböző indítékok felsorolását adja Aquinói Szent Tamás: Contra Gentes I, 6.
