Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 325 mely az eredeti bűn következtében nehezíti az akarat útját Istenhez. Ezért mondottuk tanulmányunk elején, hogy a hihetőség indítékai, mint egy tökéletesebb Isten-ismeret közvetítői, már önmagukban képesek az egész emberiség emelkedését létrehozni s még azokban is gyümölcsözik hatásuk, akik indításukat nem követték egész a hitig. Aquinói Szent Tamás nyomdokain halad Nicolaus Mirabilis Colosvariensis,1 valamint ennek nagy kortársa és rendtársa, Savonarola. A Mediciek újpogány világa ellen, amelyből 1490 körül menekül Nicolaus is, Savonarola «Triumphus crucis» címen1 2 megírja az Egyház apológiáját (1497). Könyvében mint középponti gondolat áll az igazság, hogy a keresztény hit isteni eredetét bizonyítják azok a tények, amelyek mindenkor nyilvánvalók Krisztus Egyházában.3 Savonarola módszere igen nagy hatással volt a következő századok hittudományára s még a XVII. században is nagymérvű tekintélynek örvendett. Pázmány «Igazságra vezérlő Kalauz»-ának második könyvében is megtaláljuk Savonarola érveit.4 A XVIII. század és a következő század első fele a teológia mélypontját jelenti. De amint a XIX. század közepén új virágzásnak indul a hittudomány, Savonarola módszere ismét előkerül. Lacordaire és Dechamp teszik népszerűvé, míg Kleutgen, Heinrich és más dogmatikusok a tudományos érdeklődést is reá terelik, a Vatikáni Zsinat pedig ünnepélyesen is magáévá teszi.5 Prohászka a maga részéről így fogalmazta meg e tételt : «Egy nagyszerű, fönséges, isteni kritériuma van a nagy világ szemében az igazságnak, az elvnek, s ez a tény, a tett ! Azért volt a kereszténység hatalmas és tiszteletet parancsoló, mert inkább tény volt, mint tan. Hiszen a kereszténység, az a radikális, szub- sztanciális kereszténység, az maga a megtestesült, a szerető s szeretetbői szenvedő Isten. Ez pedig egy tény, s ami tan van benne : a ténybe van foglalva.»6 1 De conscientia (Irodalomtörténeti Emlékek, ed. Ábel, I. Budapest 1886). 2 «II Trionfo della Croce — non a caso immaginato come un trionfo da contrapponsi idealmente a quelli pagani della Firenze medicae ■— è pei tempi di Savonarola quello ehe pei tempi di San Tommaso tu la Somma contro i Gentili». Ferrara, Prediche e Scritti di G. Savonarola, Milano 1930, 299. 3 Abbiamo provato con lo adiutorio di Dio la fede essere vera da gli effetti di quali si vedono ogni giorno in la Chiesa di Cristo, i. m. II, 13 (ed Ferrara, 301). 4 Pázmány, Össz. M. III. 74. 5 Bliguet, L’Apologétique traditionelle de Lacordaire et de Savonarole au Concil du Vatican (in Revue des Sc. phil. et th., 1929, 260 k.) 6 Kultúra és terror, Ö. M. XI, 62. V. ö. u. a. Ö. M. XV 236—262; 263—274 (főkép 269 lap).
