Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 317 A kinyilatkoztatás tehát itt a földön még nem adja meg a teljes boldogító istenismeretet, még nem képesít Isten lényegének látására. Nem nélkülözheti azonban a látható elemet, vagyis azt a valóságot, amelyen keresztül az emberi értelem a kinyilatkoztatás megismeréséhez juthat. Maga a kinyilatkoztatás, mint a természet rendjét meghaladó isteni mű, látható és fölismerhető alakban lép közénk, hogy a megszólított ember természetes eszének igénye szerint is bizonyságot szerezhessen annak valóságáról. Eltekintve az alanyi jelektől, a kinyilatkoztatásnak mint tárgyi valóságnak tárgyilagos jelei vannak,1 amelyek minden ember számára hozzáférhetők. Ezeket nevezzük a hihetőség indítékainak, vagy a kinyilatkoztatás bizonyságainak. Ezek a látható valóságok kivétel nélkül mind a természet rendjét meghaladó müvei Istennek, amelyek már önmagukban tökéletesebb módon tükrözik Istent, mint egyéb alkotásai (magis exprimentia res divinas quam ea quae naturaliter a sensibilibus accipimus). így ezek a bizonyságok (motiva credibilitatis) önmagukban is, a hitbeli megismerést megelőzőleg, egy tökéletesebb istenismerést tudnak közvetíteni (plenius ipsum cognoscimus, inquantum plures et excellentiores effectus eius nobis demonstrantur).1 2 Mindebből következik, hogy az isteni megismerhetőség a következő fokozatokban bontakozik ki előttünk : a) először a teremtett világból megismerjük a természetes ész erejével Isten létezését, b) azután a kinyilatkoztatás jeleiből ugyancsak természetes eszünkkel fölismerjük, hogy Isten szólott, c) harmadszor a hit kegyelmével megvilágosítva megismerjük a kinyilatkoztatás tartalmát, d) s végül az örök élet boldogító fényében színről-színre megláthatjuk azt, aki kinyilatkoztatta nekünk önmagát.3 A kinyilatkoztatás látható jelei, mint a hihetőség indítékai, az isteni megismerhetőség egy mélyebb rétegébe vezetik be az embert. Állandóságánál s egyéb tulajdonságainál fogva kiválik e jelek közül az Egyház, mint «nagy és örökkétartó indítéka a hihetőségnek».4 így az Egyház, akárcsak maga a földönjáró Krisztus, már puszta létével is egy új és tökéletesebb istenismeretet sugároz ki a világra,5 1 Az írás gyakran beszél ezekró'l a jelekről (arjfteia), \. ö. Bauer, Wörterbuch zum N. T.3 Berlin 1937, 1246—48. 2 V. Ö. Szent Tamás, STh 12, 13 ad 1. 3 L’intelligibilité divine se proportionne par ces quatre propriétés : cognoscibilité naturelle, crédibilité rationelle, crédibilité surnaturelle, visibilité. Gardeil, La Crédibilité et l’Apologétique, Paris 1928, 63. 4 Cone. Vatic, sess. III c. 3. (Denz 1794; Mirbt 458, 24—32.) 6 Lásd részletesen lenn, 6. fejezet. A vallástörténet feladata kimutatni, hogy e kisugárzás gyakorlatilag mikép jelentkezik az egyes népeknél. Mindenesetre könnyen fölismerhető tény, hogy ahol az Egyház sugárzó hatását gyakorolni tudja, ott nemigen áll fönn tömeges atheizmus.
