Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Szörényi Andor: A mózesi könyvön kívüli jelentősebb szertartások
éjjeléig, tehát 6 éjtszakán keresztül — a később említendő vízmerítési, vízáldozati szertartással kapcsolatban — nagy örömünnepségek voltak az asszonyok átriumában, melyet éppen ezért a «vízmerítés helyének» rostién rá is neveztek, annak ellenére, hogy a vízmerítés szertartása semmi kapcsolatban sem volt az asszonyok udvarával, hanem az égő áldozati oltár előtt történt. Ennek a hat éjtszakán át tartó vigiliás ünneplésnek egyes részletei, így pl. maga az a tény, hogy helyéül az asszonyok átriuma van megjelölve, nyilván mutatják azt, hogy újkeletű rítussal állunk szemben.1 Az éjtszakai liturgikus ünneplés szokása azonban sokkal régibb a Talmudban leírt egyes ceremóniák koránál. Ha a zsoltárokban szereplő éjjeli imádságokat — 63, 7 ; 92, 3 ; 119, 55. 62 — nem is lehet éjtszakai liturgikus ünneplésekre magyarázni, mintha t. i. az illető imák éjnek idején a szentélyben hangzottak volna el, Izaiás próféta és a 134. zsoltár kétségkívül bizonyítja a vigíliák ősiségét. Izaiás a «szent ünnepnek éjtszakáján zengett énekről» beszél. A magyarázók jórésze ezt a vigiliás ünneplést és éneket a húsvét ünnepével hozza kapcsolatba1 2 és nem a Talmudban említett sátoros ünnepi liturgiával, a magyarázók egy másik része [pedig mindkét ünnepre értelmezi,3 * de ez nem érinti a lényeget, azt t. i., hogy az éjtszakába belenyúló liturgikus ünneplés szokása Izaiás korában már megvolt, s talán éppen a húsvéti báránynak éjtszakai elköltése adott példát arra, hogy a legnagyobb és legnépszerűbb izraelita ünnepen, a sátoros ünnepen is beállítsanak éjjeli templomi szolgálatot. A Krónikák könyve Saul korában megemlékezik a Leviták éjtszakai énekéről.1 De kétségkívül a sátoros ünnepi éjtszakai liturgikus ünnepléssel kapcsolatos a 134. zsoltár. Ezt a zsoltárt a vigílián résztvevő Levita-kórus kezdte énekelni, s Jahve szolgáit, de egyszersmind a jelenlevő összes hívőket felhívja, buzdítja arra, hogy kezüket emeljék föl a szent helyen és áldják Jahvét (1—2. versek). A papi kórusnak és a hívőseregnek imája azonban nincsen feljegyezve ebben a kis liturgikus gyöngyszemben, H. Schmidt valószínűleg jól ítél, mikor azt a 135. zsoltárban keresi.5 Annyit tudunk még meg a 134. zsoltárból, hogy ez vigiliás liturgia a vezető pap — esetleg főpap — által a népre adott áldással fejeződött be (3. vers). Ez a zsoltár nem vonatkozhatik a húsvéti ünneplésre, mert az izraelita húsvét alkalmával sem a régi, sem az újabb korban nem volt semmiféle liturgikus ünneplés a szentélyben éjnek idején. De kétségkívüli ez abból is, hogy a zsoltár «éjjelenkénti» ünneplésről beszél, azokról a Jahve- szolgákról, akik «éjjelente» állanak Jahve házában, s éppen ezért 1 V. ö. Strack—Bili. i. m. 804—807. old. 2 Knabenbauer: Comm, in Is. I. 604. old., Feldmann: Das Buch Is. I. 369. old. ,Fischer: Das Buch Is. I. 206. old., Proksch: Jesaja I. 402. old. 3 PI. König: Das Buch Jes. 278. old. 1 Krón. I. 9, 33. 6 Die Psalmen, 240. old. V. ö. Biblica 23 (1942) 350—51. és 361. old. A MÓZESI KÖNYVÖN KÍVÜLI JELENTŐSEBB SZERTARTÁSOK 311
