Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Szörényi Andor: A mózesi könyvön kívüli jelentősebb szertartások
306 SZÖRÉNYI ANDOR találhatók volnának Mózes öt könyvében s így azok — akármilyen késői keltezést vennők is fel — az egész izraelita rituálét magukban foglalnák. A történelmi könyvek, a próféták írásai, az egyes költői és prózai imák, főként pedig a zsoltárok sokszor olyan szertartásokra, olyan liturgikus cselekményekre, ünnepekre utalnak, melyekről Mózes öt könyvében egy szó sincsen. A Thóra liturgiája kimerül az állandó ünnepek, az áldozatok, egyes fogadalmak és eskük előírásaiban, de ezeknél sokkal több is volt és keletkezett idők folyamán. Hét fontosabb liturgikus cselekményt ismertetünk most, melyek igen fontos szerepet töltöttek be az izraeliták vallási életében anélkül, hogy azokról a mózesi könyvek megemlékeznének. 1. Körmenetek. Ha a frigyláda héber nevének jelentése arón, asszir erenu = láda, s történelmi, illetve liturgiái használata folytán elsősorban arra szolgált, hogy tartalmazzon valamit (ezért hívja a Szentírás a szövetség ládájának, a törvénytáblák ládájának), s tartalmazta a tízparancsnak két kőtábláját,1 mégis a frigyládán levő két kerub által Istennek, Jahvénak földi trónusa is volt,1 2 Jahve hordozható szentélye,3 Jahve, Isten ládája, mely előtt áldozatokkal hódolnak, mely az izraeliták Istenének különleges módon szent földi lakhelye volt. Ilyen hordozható szentély ismeretes volt az egyiptomi vallásban, hol egyes istenségek tiszteletére kis kápolnaszerű szekrénykéket használtak. Eszmeileg és külső kidolgozásában ezek az egyiptomi kultuszszekrények és a frigyláda között kétségkívül rokonság áll fönn.4 Éppen az a tény, hogy a frigyláda egyszersmind Jahve hordozható szentélye volt, hozta magával szinte szükség- és természetszerűen a körmenetek lehetőségét. Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a frigyládának elsődleges körmeneti rendeltetése lett volna.5 Annál kevésbbé tartható az a nézet, mely a frigyládában a salamoni templom körmeneti eszközét látja, melyben t. i. egy Jahve-bálvány — szobor vagy kép — volt, s mely eszmeileg és liturgiailag az asszír-babiloni kultuszból származott volna és Jahve «trónfoglalási» ünnepén a ceremóniáknak középpontja és főeszköze lett volna.6 1 Móz. II. 25, 16; Móz. V. 10, 5 stb. 2 Sám. 1. 4, 4 stb. 3 Móz. IV. 10, 35—36 ; Zsolt. 46, 8. 12 ; Bir. 20, 26—27 ; Sám. I. 6, 15. 4 A. Bea: Neuere Literatur zur Palästinakunde, Bibi. 23 (1942) 86. old. 5 L. Nötscher i. m. 278. old. 6 Erről a trónfoglalási ünnepről, melyből S. Mowinckel és követői az egész izraelita kultuszt származtatni akarják, ez alkalommal nem tárgyalhatunk, mert kimeríti cikkünk terjedelmét. Nyomtatásra váró munkánkban — Psalmen und Liturgie im Alten Testament — erről és az ezzel összefüggő részletkérdésekről kimerítő kritikát adunk.
