Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
24 HORVÁTH SÁNDOR O. P, ipsum placetur Deus, sicut cum homo offensam in se commissam remittit propter aliquod obsequium acceptum, quod ei exhibetur . . . Et similiter tantum bonum fuit, quod Christus voluntarie passus est, quod propter hoc bonum in natura humana inventum, Deus placatus est super omnia offensa generis humani, quantum ad eos, qui Christo passo coniunguntur.1 Az engesztelés eme részét tehát ügy végezhetjük el, hogy a szentmisében föláldozott Krisztust mint foedus populi-t1 2 visszük Isten elé, magunkévá téve azt az érzületet, amellyel Krisztus Isten jóakaratát visszafordította a bűnös emberiség felé. Az expiatio ezzel szemben az érzelmi tisztulást emeli ki. Érzelmi életünk ugyanis csak akkor tiszta, átlátszó és rendezett, ha a szeretet uralkodik benne, ez hat át minden megmozdulást, ez tartja vonzókörében a törekvőképesség minden tényezőjét. A szeretet megszűntével az érzelmi élet elsősorban is zavarossá válik. A szenvedélyek fölébrednek, saját beállítottságuk, s nem a szeretet kegyes, tűrő, elnéző vezetése és elvei szerint működnek, úgyhogy ebben a tekintetben a legnagyobb rendetlenség uralkodik a lélekben. Ahol rend van, ott tiszta, átlátszó minden, ahol pedig a rendező elv hiányában rendetlenség uralkodik, ott szenny és zavaros vagy éppen mocskos vízhez hasonló átláthatatlanságot kell megállapítanunk. A szeretet okozta leüllepedettség, béke (tranquillitas ordinis) helyét a szenvedélyek öncélú hullámzása és háborgása foglalja el, majd pedig a szervezett háborúság kezdődik meg, mikor a szeretet helyét a sértőre irányuló gyűlölet foglalja el. Mert ez is célirányosan működik, akárcsak a szeretet, és az érzelmi világot, valamint a külső erőket a sértés megbosszulására és a sértő lehetőleg teljes elhanyagolására állítja be és indítja.3 Ez a lelkiállapot zavart jelent. Nem erkölcsi rossz értelemében, hiszen a sértett fél részéről teljesen indokolt is lehet (ha t. i. az ellenséges érzület, a belőle folyó kegymegvonás és ennek külső következményei a sérelem arányainak teljesen megfelelnek.) Zavart jelent azonban föltétlenül abból a szempontból, hogy két személy összeütközésének következménye gyanánt olyan viszonylat jelentkezik közöttük, amely nem felel meg a természet hajlandóságainak.4 A természet az egységre, egyesítésre törekszik, itt a széthúzás és megoszlás jelentkeznek. A természet a kölcsönös vonzódással köti össze a hasonló elemeket, eltüntetve közülük a szétválasztó és széthúzó erőket. Itt pedig az utóbbiak uralkodnak és közöttük van a sérelem, a természetes viszonylatok megrontója, ez a személyek közelségét vagy közeledését 1 III. 49. 4. 2 íz. 42. 7. V. ö. Krisztus királysága 87. s köv. old. 3 Megrendítően írja ezt le az 54. zsolt. 22. verse. «Arcának haragja meg- hasonlást szított, szíve háborúságot támasztott (appropinquavit cor illius). Beszédei olajnál lágyabbak, ugyanakkor azonban nyilak. 4 V. ö. Heiligkeit und Sünde . .. 265. s köv. old. Ezt mondjuk tárgyi zavarnak, rendetlenségnek.
