Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
232 PAPP IMRE Úgy látszik, hogy ebből a körből nincs kiút. A létezés egysége nem magyarázza meg a létezők sokféleségét. Viszont a létezőknek lényegükben gyökerező sokfélesége föltételezi a létezés egységét. A létezők világa egység a sokféleségben és sokféleség az egységben. Hol van ennek a sokféleségű egységnek végső alapja? Az eszmei létrendből az Abszolútumba. A létezésben egységes világ az értelem látásában átláthatatlan sokféleségbe hullik szét. Ennek a sokféleségnek magyarázóját az értelem a lényegiségek benső felaprózódottságában találja meg. A létezők világa azért sokszerü, mert az eszmei lényeg csak töredéki, részleges létezés-forma lehetőségét hordozza magában. A lényeg, az eszme csak határolt létezési lehetőséget jelent. A létezésre való ráirányulás nélkül érthetetlen, mert ez a ráirányulás konstituálja eszmeiségében. Közvetlenül a létezésre irányul, de nem a létezésre mint olyanra. Nem a teljes, oszthatatlan, végtelen létezésre, hanem bizonyos töredéki létezésre. A virág, a csillag, a kő eszméje pl. nem azt fejezi ki, hogy ez a virág-, csillag-, kőeszme a létezés lehetősége, hanem azt, hogy a virág, csillag, kő létezhetik, de nem mint a létezés, hanem mint létező virág, csillag és kő. Nem válhatik létezéssé, hanem részesülhet létezésben. Nem a létezéslehetőség, hanem a létezésrészesülési lehetőség konstituálja a dolgok lényegi, eszmei világát. Ámde a részesülés föltételezi a teljességet. Hogy tehát a dolgok részesülhetnek a létezésben, ez csak onnan magyarázható, hogy létezik egy teljes létező, olyan létező, ami maga a Létezés és amiben a létezők különböző módon részesülnek, de úgy, hogy ebben a részesülésben a teljes létező nem osztódik meg. Mert mihelyt megosztódnék, megszűnnék teljes Létező lenni. Ezáltal megszűnnék a részesülés és megszűnnék a részesülési létezés lehetősége is : vagyis minden eszmeiség és elgondolhatóság széthullana. A létező dolgok tehát nemcsak valós létezésükben föltételezik a föltétien Létező létét, hanem már létezéslehetőségükben, eszmeiségükben, elgondolhatóságukban is a föltétien Létezőben találják végső magyarázatukat. Hogy egyáltalán elgondolható valami, ennek végső alapja és érthetősége abban van, hogy létezik abszolút Létező.1 Az abszolút Létező szükségszerűen egy és oszthatatlan, teljességben lezárt és egész, mert maga a föltétien, végtelen Létezés. A létezők csak véges, töredékes utánzatai, árnyképei, másolatai. A valós létezőkből az Abszolútumba. A létezők benső töredékisége átmutatkozik minden megnyilvánulásukon. Benső másrautaltságuk, viszonylagosságuk, hiányosságuk a lényeg és létezés kettősségében és e kettősségben rejlő nagy feszült1 Ez a gondolatmenet nem egy síkon mozog Szent Anzelm ontológiai érvelésével. Kiindulási alapja u. i. a konkrét, valós létezők világa.
