Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BŰNSZENNY 225 mértékelésére alkalmas. Természetével ellenkező súlyveszteséget szenved tehát. Ezt mondjuk űrnek, léthiánynak és az akarat dicsőségét, a minden részleges jó fölé való emelkedettségét lerontó rútságnak és szégyenfoltnak. Lélektanilag üresség is ez űr. A lélek súlyát azok a tárgyak képviselik, amelyek benne élnek és képességei mivoltát úgy töltik ki, amint az szellemi mivoltának megfelel. A részleges javaknak pedig csakis a végtelenhez való viszonyítás ad értéket. Ha önmagukban és önmagukért keressük azokat, üres, hiú bálványok. Ezek a lelket nem tölthetik el olyan értékekkel, amelyek a végtelen felé gravitáló természetének megfelelnek. Ezért marad a lélek üresen, ezért van rányomva egész dinamiájára a hiúság, értéktelenség bélyege. A dolgok értékét teljesítőképességük kihasználása szerint határozzuk meg. Ami ez alatt marad, szégyenükre válik. Csak az mutatja a valódi értéküket, ami arányosan viszonyúk hozzájuk. Ezért üres az a lelkiség, amely szellemi mivolta alatt álló tárgyakból épül föl. A lelki életet ebből a szempontból szépen világítja meg Szent Tamás következő szövege : Operatio intellectus completur sec. quod intellectum est in intelligente ; et ideo nobilitas operationis intellectualis attenditur sec. mensuram intellectus. Operatio autem voluntatis et cuiuslibet appetitivae virtutis perficitur in inclinatione appetentis ad rem sicut terminum ; et ideo dignitas operationis appetitivae attenditur sec. rem, quae est obiectum. Ea autem, quae sunt infra animam, nobiliori modo sunt in anima, quam in seipsis, quia unumquodque est in aliquo per modum eius, in quo est. Quae vero sunt supra animam, nobiliori modo sunt in seipris, quam in anima. Et ideo eorum, quae sunt infra nos, nobilior est cognitio, quam dilectio, propter quod Philosophus praetulit virtutes intellectuales moralibus. Sed eorum, quod sunt supra nos, et praecipue Dei dilectio, cognitioni praefertur.1 A leírt üresség minden esetben alantas érzületet jelent tartalmat- lanság szempontjából. De aljasságnak is mondható, mivel az akarati élet egészen a látszatra van berendezve. Az igazi jó (bonum verum) iránti fogékonyság mindinkább csökken, a látszólagos jó (bonum apparens) uralma pedig erősödik. Ez a folyamat a tudatos rosszakarásban (peccatum ex certa malitia) végződik, amit aligha lehet jobb kifejezéssel jellemezni, mint a magyar aljassággal. Az emberi természet egyik alapvető hajlandósága a jó iránti vonzalom. Hogy ennek gyakorlati megvalósításában félrevezetheti a tudatlanság, vagy megzavarhatja az érzéki vágyódás, könnyen megérthető, ha nem is menthető minden esetben.1 2 De mikor az akarat ezektől a gátlásoktól szabadon választja a rosszat, akkor a mentegetésnek vagy szánalomnak nincs helye. Az ilyen cselekedet forrása már csak a romlottság, tehát az ember 1 II—II. 23. 6. ad 1. 2 I—II. 76. 3—4; 77. 6—7. Theologia. 15
