Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
224 HORVÁTH SÁNDOR A megrögzöttség a legkülönbözőbb fokokban léphet föl. Mint bűnszenny az akaraterő csökkenését és a hibás parancsszóhoz való ragaszkodását jelenti.1 Külsőleg erőnek tűnik föl, tényleg azonban gyöngeség, amint a bűn is, amelynek következménye, vagy ami belőle származik, gyöngeség, a lélek betegsége, elerőtlenedése. Bűnszenny jellege főleg abban domborodik ki, hogy a lelket megfosztja űri mivoltától és a bűn rabszolgájává alacsonyítja le.1 2 A bűnös a bűn törvényéhez rögzíti le életét. Ezért hiányzik cselekedeteiből az Istenhez való viszonyítás, ezért nem tiszták, az örök törvény fényében ragyogó adottságok ezek. Hiányzik belőlük a nitor, úgy mint ragyogást, dicsőséget, a cselekvő személy kiemelkedettségét hirdető alakítás, de mint erő is, mivel forrásuk nem az élő vizekből táplálkozik, hanem a beteg lélek szennyes gennyedtségét ömleszti az egész dinamiára. Megértjük tehát, hogy miért mondja Szent Tamás az akaratot a bűnszenny legközelebbi alanyának és hordozójának. A bűn ezt rútítja el elsősorban. Megfosztja az Isten felé gravitálás lehetőségétől, kiöli belőle az isten, mint legfőbb Jó és Fölség iránti érzékenységet.3 A mindent eltöltő és éltető Szentlélek hatásaira nem vonzódással, hanem taszítással felel mindaddig, amíg a Szentírás szavai nem teljesednek rajta : si ceciderit lignum ad austrum, aut ad aquilonem, in quocumque loco ceciderit, ibi erit.4 A nyelvészeti megjegyzéseknél a maculának mint a folytonosság megszakadásának a jelentését emeltük ki. Ebből a szempontból a bűn- szenny hiányt, űrt képvisel, ill. ezeknek a hasonlatára fejezhető ki. Olyan, mint a seb, amely az izomzat folytonosságát szakítja meg és genyes űrt mar a testbe. Ilyen szempontból az akarat bűnszennye egész különösen szemléltethető az űr analógiájára. Az akaratot ugyanis csak a súly (pondus) hasonlatára tudjuk felfogni, mivel működése a tárgy felé való vonzalomban nyilvánul meg. A súly pedig tömörséget jelent. Ha tehát ür keletkezik benne, veszít értékéből, más tömegek mérésére alkalmatlan, súlytalanná válik. Hasonló ür keletkezik az akaratban is. Természete szerint a jó, az általános, a mindent átfogó jó felé gravitál. Azt mondhatnék, hogy potentialis súlyának az ellenértékét az imént leírt tárgy képviseli. Mikor azonban a bűn által ezt megvetve a részleges javakhoz rögzíti le magát, ez a potenciális súlya megszűnik, érzéketlenné válik az egyetemes jóval szemben, elveszíti fogékonyságát ebben az irányban. így az akaratban, mint súlyban, ür támad. Egyenértékét nem jelölhetjük meg a végtelen jóban. Súlytalanná válik, mivel az, aminek a végtelent is ki kellene fejeznie, csak a véges értékek 1 Ilyen szmpontból írtunk róla fönnebb, a természetes bűnszenny taglalásánál. 2 V. ö. Heiligkeit und Sünde... 231. és 3141. old. 3 V. ö. Örök eszmék. . . c. művünk A természetjog egyedi vonatkozásai c. értekezését 213. s köv. old. 4 Eccles. 11. 3.
