Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
218 HORVÁTH SÁNDOR ségét (non-impossibilitas formájában) hangsúlyozza Szent Tamás mélyértelmű megállapítása : semper autem mens humana reputatur informis, nisi ipsi primae Veritati inhaereat.1 A kegyelem megvalósítja az embernek Istenhez való hasonlós4gát statikus szempontból, dinamiáját pedig teljesen theocentrikus irányban állítja be. A hit Isten gondolatait állítja lelki szeme elé, úgyhogy az emberi ismereteszközök vezető, döntő szerepet ott nem játszanak. A hit azonban nemcsak szemléletében, hanem gyakorlati beállítottságában is theocentrikus. A hivő Isten eszméivel gondolkozik, mikor a hitigazságokat vallja, ezeknek az irányító erejét viszi át világnézetére különböző értékű következtetéseik formájában,1 2 de ezek szerint irányítja életét is. Az akarat a szeretet révén olyan nyomást gyakorol az értelmi életre, hogy ott végleges ítélet (ultimum iudicium practicum) csakis Isten felé irányuló beállítottságban alakulhat ki. A lelki életnek ez az istenképisége a kegyelem legfőbb hatása: az ember két vezető képessége Isten felé irányul és annyira vonzókörében marad, hogy más irányban nem is mozdul. Ennek természetes következménye az alsóbbrangú képességek fölötti uralom. Öncélú megmozdulásuk elkerülhetetlen, de ez addig, amíg a kegyelem a lélekben él, csak erkölcsalatti jelenség lehet. Teljes értékű emberi cselekedet formájában ezek a megmozdulások is az esse sec. rationem bélyegével jelennek meg.3 A legteljesebb rend és rendezettség található tehát a kegyelem állapotában élő lélekben. Az újjászületés istenképét méltán mondhatjuk Isten egyik legnagyobb művének. Dicsőségét ugyanis aligha hirdeti valami oly hangosan, mint az Alkotó eszméit szabad akarattal megvalósító és Isten cselekvésmódját visszatükröző lélek. Az ember fejére pedig szebb koronát nem lehet tenni, vagy azt megtisztelőbben nem lehet megjelölni, mint az Isten képének rányomásával, ill. ennek oly hiánytalan feltűnésével és megjelenésével, hogy igazán el lehessen róla mondani : signatum est super nos lumen vultus tui Domine.4 Isten védelme (mint sanctitas obiectiva) és szentsége (mint sanctitas formalis) egészen feltűnő módon jelennek meg az ilyen lélekben és ennek cselekedetei révén kifelé is, úgyhogy mindenki dicsérheti Istent és mondhatja: ime, itt van! A kegyelmi istenképiség különösen két vonásból ismerhető meg. Az egyik az erősség, az Istenhez mint középponthoz lehorgonyzottság, 1 I. 106. 1. ad 3. 2 V. ö. Hitvédelmi tanulmányok 203. s köv. old. 3 Teljes értékről azért beszélünk, mivel Szent Tamás szerint (I—II. 74. 3. ad 3.) az érzéki törekvőképesség a bocsánatos bűn alanya lehet. «Quod homo facit sine deliberatione rationis non perfecte ipse facit, quia nihil operatur ibi id, quod est principale in homine. Unde non est perfecte actus humanus, et per consequens non potest esse perfectus actus virtutis vel peccati, sed aliquod imperfectum in genere horum. Unde talis motus sensualitatis rationem praeveniens est peccatum veniale, quod est quiddam imperfectum in genere peccati.» 4 4. zsolt. 7.
