Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BUNSZENNY 219 a másik pedig a tisztaság. Az előbbit tisztán személyi méltóság szempontjából is nézhetjük. Így azonos lenne a tárgyi szentséggel, az Isten részére való különös lefoglaltsággal. A másik, a tisztaság, az életszentséget jelentené.1 Az erőt azonban a lélektani elemzésnél már mint a természet adottságát szemléljük és a minden körülmények között egyirányú, theocentrikus beállítottságú cselekvés tényezőjét értjük rajta. Így a tisztaság már csak ennek a függvénye, mivel az Istenben való lehorgonyzottság csakis tiszta, szent cselekedetek forrása lehet.1 2 Mindkettőnek a gyökere és alaki tényezője a megszentelő kegyelem. Amíg ez élteti a lelket, addig az istenképiség dicsősége ragyog fölötte, addig erőssége és tisztasága csorbítatlan, úgyhogy az, amit nitor animae-nek mondunk, tiszta, teljes fényességben csillog. A bűnszenny a vétek következménye. Ha tehát ez olyan természetű, hogy a megszentelő kegyelemmel nem fér össze, akkor az a rend és rendezettség, amelyet az imént leírtunk, megszűnik, az erő a gyönge- ségnek, a tisztaság a mocsoknak, a fény a sötétségnek adja át helyét. Ezt a lelkiállapotot mondjuk bünszennynek. Mivel pedig mindez a kegyelem megszűntének a következménye, méltán írjuk le mint privatio gratiàe-t. A bűn mint cselekedet eltűnik ; egyszer történt, a múlté. Következményében azonban megmarad, bűnszenny formájában. Ezért az utóbbi maradandó állapot, amely csak azáltal változhat meg, hogy a kegyelem visszatér a lélekbe, az istenképiség «nitor»-a ismét felragyog, az erő és tisztaság megint eltöltik a lélek egész dinamiáját. 6. A természetfölötti értelmi élet beszennyeződése. A bűnszenny legelső következménye a theocentrikus beállítottság, megszűnése. Az értelem nem gondolkozik Isten eszméivel vagy azok fényében. A hit vagy egészen megszűnik, vagy csak mint csökevény marad meg a lélekben. A hit ereje a szeretet. Ez teszi az értelmet igazán látóvá, határozatait pedig megdönthetetlenekké. A szeretet az Isten utáni vágyódás és törekvés sohasem nyugvó életereje. Tüzével áthatja a lélek minden képességét és főleg az értelmi fény ebből táplálkozik. A bűn következtében pedig a szeretet egészen kialszik, úgyhogy a lélek a felsorolt jótéteményektől teljesen megfosztva, középponti irányítás nélkül nemcsak egyedül áll, hanem képességeinek öntörvényű és egészen önkényes, találomszerű megnyilvánulásainak terhét kénytelen hordozni. 1 Mindkettőről bőven írtunk Heiligkeit und Sünde . . . c. művünkben. Hogy milyen hatással van a bűnszenny mindkét irányban 1. u. o. 187. s köv. old.) 2 Ebben az értelemben állítjuk, hogy Krisztus a gratia unionis révén, ami magában véve csak tárgyi szentséget jelent, életében is megszentül. V. ö. Örök eszmék... 364. s köv. old.
