Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BUNSZENNY 217 és művekben tűnt fel nagynak és erősnek. Ha ennek az ellenkezőjét mutatja föl, akkor szégyen az osztályrésze Isten és emberek előtt egyaránt. A történelem így sorakoztatja a nemzeteket egymás mellé: dicsőséggel vagy szégyenfolttal örökíti meg nevüket. 5. A lélek theocentrikus beállítása. Sokkal feltűnőbb azonban a szégyenfolt a természetfölötti rendben, és következményei is gyászosabbak. A természet körében ugyanis csak kisebb méretű aposztáziákról van szó. A célkitűzések ideiglenes jelentőségűek és kiterjedésük oly csekély, hogy nem nyúlnak be az örökkévalóságba. Az így kialakult pszichikai én időben és térben korlátolt adottságok tükörképe. Az istenképiség közvetve jelenik meg benne, úgy mint az érzékelhető dolgok is Isten eszméinek, főleg pedig az oksági viszonylatoknak és összefüggéseknek csak árnyékát tükrözik vissza. Ezért oly tökéletlen természetes világfelfogásunk és ezért valósul meg Isten képe lelkűnkben még a legjobb igyekezet mellett is csak homályos körvonalakban. Legföljebb egy-egy vonás domborodhatik ki a nemzetek vagy az egyesek arcán, de végeredményben ez is törékeny adottság formájában. A gyönge természetből sarjad ki, a természettől fogva tévedésre hajlandó értelem elgondolásai és teljesen legyöngült akarat támogatják és tartják fönn. Röviden : hiányzik az egész erkölcsi életet átfogó nagyvonalúság és az ennek megvalósításához szükséges erőforrás. Szép és nagy a természet körében kialakuló személyiség, lelkiség és jellem, de a lélek méltóságát és értékét nem tükrözi vissza teljesen és az egyéniséget nem kapcsolja össze tulajdonképeni végleg alakító princípiumával, Istennel.1 Amit a természet nem adhat meg, az a kegyelem által valósul. Ha nem mutathatunk is föl ebben az irányban pozitív adottságokat vagy igényeket, egész lelki életünk berendezése azt mutatja, hogy az Istennel való egyesülésben érhetjük csak el azt a tökéletességet és magaslatot, amelyen a lélek teljes fényben ragyoghat és méltósága kifejezésre juthat. A nitor, mint kiemelkedő, messziről fénylő és minden oldalról észrevehető tisztaság, erő és kiválóság, akkor jelenik meg, mikor a lélekben a természetfölötti istenképiség, az imago recreationis megvalósul. Ennek a lehető1 Az erkölcsi élet értékmérője az élettérben való biztos mozgás és meg- ingathatatlanság. Hibázhatatlanságnak mondjuk ezt, ami csak részlegesen és nemlegesen fejeződik ki a bűn kerülésében, teljesen és adottság értelmében az erkölcsi tisztaságot és tökéletességet jelenti. Mint mindennek, úgy ennek az ősforrását és mintaképét is Istenben kell keresnünk, amint ezt Szent Tamás I. 63. 1. (v. ö. Heiligkeit und Sünde... 142. s köv. old.) leírja. Az erkölcsi élet az Istennel való egyesülés utáni törekvés. Minél tökéletesebben valósul ez meg, annál biztosabb az erkölcsi élettérben való mozgás és a megingatha- tatlanság. Hogy milyen bizonytalan ez a természetes élettérben, Szent Tamás I—II. 109. írja le.
