Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
178 LUTTER JÁNOS mussá fakul, manirirtsággá merevedik, holt schémává üresedik szajkó-sváda zsargonjává alacsonyodik. Az ú. n. jezsuita barokk épitészetben, szobrászatban, festészetben lüktető életet sugároz, életteljes színakkordokban csendül fel s még a zenéjében is benne hullámzik a lélek eleven energiája. Gondoljunk csak Orlando Lassora, Antonio Allegrire, Pergolesere és Palestrinára, majd e zenei áramlat továbbfejlődéseként Händelre és Johann Sebastian Bachra. Ne lilipu- tiak címkeragasztgatásaira, skatulyázásaira figyeljünk, az emberi szellem áramlásai nem entomológusok osztályozó bibelődéseire való. Egészen magától értetődő, hogy a reformáció eitúlzóan individualista áramlatával szemben jelentkező Manrésai szellemi ellenáramlat szellemi harcot szült s ennek a szeszélyes ide-odakanyargásait szemlélhetjük a XVII. és XVIII. században, vagyis a fejedelmi abszolutizmus és felvilágosodás korszakában. E nehezen egybefoglalható korszakban az Egyháznak és az államnak, vagy helyesebben államoknak küzdelmeit híven, széles tudományos horizonttal és higgadt történetírói tárgyilagossággal fejti ki Csóka Lajos az ő művében. Figyelmét nem kerülik el a szellemi áramlatok, teóriák és tendenciák kanyargásai és olyan készséggel vetíti azokat elénk, hogy szinte benne élünk a XVII— XVIII. század lelki világában, amely végül is a francia forradalom megrázó, tengernyi szellemi értéket elhamvasztó kataklizmájában végződik. Egy egész világ, erényeivel, bűneivel, alkotásaival együtt pusztul el, s ennek üszkös romjaiból kel létre az új világkép, amely azonban születése pillanatától kezdve magában hordja születésének incubációs idejét. Azokat a kóros csirákat, baktériumokat és viruszokat, amelyek különösen a XX. században teremtenek szörnyű szellemi zűrzavart, kaotikus összevisszaságot, s ez a mai világégésben éri el tetőpontját. Hatalmak omlanak össze, labilissá válik a szellemi és lelki világban sok minden, de a «Pastor Angelicum» éber őrködésén át érezhetjük a Gondviselés irányító szemsugarát, amely a nagy zűrzavar után újra a nagy lelki integrálódás felé vezet s ebben nem a gőgös világi hatalmak, hanem Krisztus Egyháza lesz ismét a sokat szenvedett emberiség szövétnekhordozója. A mai káoszban újra, meg újra felcsendülnek az új életritmus, a «Vita nuova» ég felé törő akkordjai. És eljövend majd az emberiség új Pünkösdje, amelyben az ember újra saját istenfiúságára eszmél. A középkor keresztény kultúrközösségének corollariuma volt az «Ex dei gratia» királyság, e kultúrközösség megbomlásából született a fejedelmi abszolutizmus, az állami omnipotencia teóriája, amely ismét szülőanyja lett az Egyházzal való viszonylatban az állami szuprematia politikájának. Az állami befolyás tobzódásának hullámhegyéről a civilizált emberiség a forradalmak apokaliptikus kataklizmái közepette hull alá a szellemi krízis hullámvölgyébe egészen a lelki káosz nadírjáig, amelyből a felemelkedés a spirituális hatalom, az Egyház egyre fokozódó befolyásának jegyében megy majdan végbe, egy megújhodó kultúrközösségbe, ahol ismét a szellem, a lélek lesz az egyetemes irányító energia. lMtter János.
