Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
IRODALOM LITERATUR — BULLETIN ne Irodalom — Literatur — Bulletin. Orbán László dr.: Theologia Güntheriana et Concilium Vaticanum. II. kötet, 8°, 207 1. Romae, 1943. Apud Aedes Universitatis Gregorianae. Orbán László Günther teológiájáról szóló könyvének I. kötetét a Theologia 1942. évfolyamában (369 skk.) ismertettük. Már az 1. kötet anyagából kitűnik, hogy Günther nem akart mást, mint hitben és bölcseletben eltéveiye- dett kortársainak óhajtotta a kinyilatkoztatást megmagyarázni, a hittitkokat érthetőkké, az emberi értelemre elfogadhatókká tenni. Minden igazi apostol ezt akarja, modern nyelven megértetni az örök igazságokat. De minden eretnek is ezt teszi, csak rosszul. Andor György prelátuskanonok mondotta Prohászka hittudományi főiskolai tanárról a 900-as évek elején : «ha ez az ember nem volna oly alázatos, már az egyházon kívül volna». De Prohászka mindhalálig alázatos és engedelmes fia volt az Egyháznak és sohasem vállalkozott a megmagyarázhatatlannak megmagyarázására. A Szentháromságot hisszük, tekin- télyi alapon elfogadjuk, de nem értjük. Krisztus Isten-ember voltát hisszük, lehetségesnek tartjuk, de a két természet egy személy hittitka előtt mély hódolattal, lábujjhegyen haladunk el. Günther ezeket akarta megérteni. Holott eleve tudhatjuk, hogy Istennek nemcsak gondolatai, hanem tényei, valóságai is lehetnek, amelyek meghaladják emberi felfogóképességünket. Eretnekek azokból lesznek, akik Lucifer módjára a saját eszüket ismerik el egyedülvaló úrnak. Az apostol és a hittudós a maga kicsiségéből tekint fel a magasba, az égbenyúló hittitkok felé, az eretnek gőgjében lefelé néz az Isten gondolataira. Günther tévedéseinek éleselméjü boncolója volt Schweiz és Kleutgen. Orbán az ő nyomukban halad, de világos logikájával, tömör és mégis élvezetes szép latin nyelvével közelebb hozza a hittudósok érdeklődése körébe Günther tanait. így csoportosítva, ily áttekinthető rendszerbe foglalva még senki Güntherrel nem foglalkozott. Pedig ép Orbán előadásából világlik ki, mennyire mélyre nyúlnak eme tévedés szálai s egyben mily veszedelmes elhagyni azt az egyetlen betűt vagy vesszőt a kinyilatkoztatott tanításból, amelyet Krisztus Urunk oly ünnepélyesen tilalmazott. De veszedelmes a hozzágondolás is. így jönnek a II. kötetben egymásután a Günther-féle új eretnek tanok : hogy Isten mindent szükségképen, nem szabadakaratból tesz, hogy az áteredő bűn lényege nem a megszentelő malaszt hiánya, hanem a bűnös vágyakozás, hogy az ember akarata ősállapotához képest nem gyengült meg az eredeti bűn következtében, sem értelme el nem homályosult. Hogy Krisztusban két külön személy van, tehát Mária nem Isten anyja és Krisztus, mint ember, nem vétkezhetetlen. Krisztus nem szenvedésével és helyettünk vállalt halálával váltott meg, hanem engedelmességével engesztelt ki a Mennyei Atyával. Mikor igy kiteregetve látja az ember a botlásokat, akkor könnyen eligazodik a helyes úton, de mennyi fáradtságba került Günther sok-sok írásából, elvont, bonyolult, nehézkes észjárásából a tévedés magját kihámozni, a vatikáni zsinat aktáinak tömkelegéből az igazságot egyszerű meggyőző erővel előállítani — férfias komoly munka volt. 12*
