Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Schütz Antal: Struktúrtörvények a dogmák világában
STRUKTURTÖRVÉNYEK A DOGMÁK VILÁGÁBAN. A legmélyebben meggyökerezett és ezért a legtermékenyebb teológiai igazságok egyike az a tanítás, melyet már az ószövetség is hirdet ú. n. bölcseségi könyveiben, hogy a Bölcseség teremtette a világot — az a Bölcseség, amely ott játszadozott az örök Isten színe előtt, tehát a teremtésben nem kényszeredetten, nem nehézkesen, nem kötötten, hanem könnyed, játszi, szabad alakítással érvényesül, de mindig mint az egészet és a részleteket mindenestül átjáró bölcseség. Ennek közvetlen következménye, hogy műve, a teremtés, és a teremtés hegyébe emelkedő kegyelmi világ minden ízében xôo/zoç, mundus, világ; azaz hordozza és hirdeti ezt a bölcseséget mint ékesség, mint színtisztaság, mint világosság. A gondolkodó ember, akitől még a természetrajz sem tudja elvitatni a homo «sapiens» jellegét, van hivatva arra, hogy a világot átfogó és a világ fölé emelkedő elmélődésben, a tudományos munkábah is, fáradhatatlanul és nem enyésző reménnyel fürkéssze ennek a tökéletes bölcseségnek a nyomait, akár eszmék, akár törvények alakjában. Akik ezeket a törvényeket kb. fél század óta vizsgálják formailag is, tartalmuktól elvonatkozottan, éppen formai szempontból két csoportot különböztetnek meg. Az egyik csoportot alkotják a természet- törvények, melyeket az jellemez, hogy matematikailag fogalmazhatók és hogy a maguk területén a jövőben bekövetkező eseményekre biztos következtetést engednek. A másik csoportot alkotják a kultúrtörvények, ahová tartoznak pl. a nyelvalakulás törvényei, a gazdasági törvények stb. Ezek a törvények matematikai fogalmazást nem tűrnek meg, legföljebb analógiásán, és nem engednek a jövőbe utaló biztos következtetést, tehát többek között történeti jóslást sem, amilyen volna pl. : az előző világháborúban így és így történt, tehát... A kultúrtörvényeket szokás struktúrtörvényeknek nevezni (A. Müller). Ez az elnevezés azt akarja kifejezni, hogy a kultúrtörvények csak azt mondják meg, hogy a megvizsgált terület milyen szerkezetű, milyen a struktúrája, mi van ; de arról hallgatnak, mi lesz. Első tekintetre világos, hogy a teológiai igazságok is tudomány- elméleti szempontból az utóbbi csoportba tartoznak. De mikor én a dogmák világában keresek struktúrtörvényeket, az elnevezést szűkítem, még pedig az etimológia irányában. Struere (ugyanaz a tő van a görög aroQ-évvv/ui-ban, a latin sternere-ben is) annyi mint rétegezni,
