Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Schütz Antal: Struktúrtörvények a dogmák világában

STRUKTURTÖRVÉNYEK A DOGMÁK VILÁGÁBAN 15 egymáshoz illeszteni, fölépíteni; tehát struktúra a fölépítés, fölépített- ség, szerkezet. E szerint a struktúrtörvény merőben formai mozzana­tot nyomatékoz a tartalmival szemben, keresi a tartalmi törvényben illetve törvényekben az összeillesztés, fölépítettség jellegzetét. Ilyen értelemben a Newton-féle gravitációs törvénynek és Ohm törvényének azonos a struktúrája (m M/r2). Már most azt gondolom, hogy mélyebb betekintést ád a dogmák csodálatos világába, új oldalról mutatja meg azt az isteni bölcseséget, mely a természetbe beleszőtte és beleépítette a természetfölötti koz­moszt, ha a most megállapított értelemben vett struktúrtörvényeket kutatjuk fel benne. Ez az ígéretes munka nincs elvégezve, sőt volta- képen megkezdve sincs, bár a teológiának egy régi, becsületbeli adós­ságának lerovásáról van szó. Már Richardus a s. Victore megpendíti, de éppen csak megpendíti ezt a grandiózus feladatot : a kinyilatkoz­tatás történetében kimutatni a rendszert ; logikába oldani azt, ami első tekintetre csak esetlegesnek látszó történeti egymásután ; kimu­tatni, hogy ami volt, annak így is kellett lenni. Neki az a meggondolás sugallta ezt az eszmét, hogy a történelmet, a kinyilatkoztatás törté­nelmét is, az a Bölcseség irányította, melyet mindenben logika vezet. Szent Bonaventura is kicsiny, de éppen a formai szempont és feladat miatt jelentős művében, a «Reductio artium ad theologiam»-ban ere­deti, termékenyítő, de szükségkép kortörténetileg határolt kísérletet tesz. Arra meg éppen elég utalni, hogy Szent Tamás teológiai opusában számos nagyszerű részlettárgyalással találkozunk ugyanennek a pro- grammnak értelmében. De a középkori teológusok ebben a munkájuk­ban természetesen nem tájékozódhattak a mai tudományelmélet szem­pontjain. Hogy miről van itt szó, azt elméleti meggondolásoknál jobban megmondja a példa. Csak kettő álljon itt magyarázatul, programmul, hivatottaknak bíztatásul. 1. Sok dogma-kettősben olyan vonatkozás állapítható meg, melyet egyelőre jobb név híján a szabad poláris egyensúly struktúrtör- vényének mondhatunk. így dogma a pellagiánizmus ellen, hogy min­den üdvös cselekvéshez a kegyelemre föltétlenül szükség van. Az ellen­tétes és kiegészítő (ennyiben poláris) dogma : Isten mindenkinek bár­milyen helyzetében megadja a szükséges kegyelmet. Vagy minden ember az eredeti bűn részese — személyes hozzájárulása nélkül. A poláris dogma : minden ember Jézus Krisztustól meg van váltva — elvben személyes hozzájárulása nélkül. A polaritás alighanem az egész dogma­rendszeren végighúzódó törvényszerűség (gondoljunk csak azokra a dog­mákra, melyek Isten igazságosságának és irgalmasságának összhangját mondják ki). Gyökere abban az alapdogmában van, hogy az isten Szent- háromság ellentételekben valósul. Ennek a törvényszerűségnek jelentő­sége abból tűnik ki, hogy lehetővé teszi az ellentétel első tag-dogmájá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom