Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: Egy fejezet Mária Terézia valláspolitikájából
a nevezetteknek a város területén ingatlan birtoklása vagy vásárlása. A második megtiltja nekik a városban való lakást vagy műhelytartást a püspök és a konzisztórium engedélye nélkül. A lejárt szerződéseket sem újíthatják meg az ő beleegyezése nélkül. Végül a harmadik pont szerint a vásárok idején kívül tilos nekik a magánházakban vagy üzletekben való kereskedés.1 1757 január 15-én az uradalomhoz tartozó Kisvác és Kösd református lakossága kap szabályrendeletet, amely szerint a jövőben nem járhatnak át istentiszteletre Tótfaluba, Szokolyára, Jenőre vagy más olyan faluba, ahol református prédikátor van. Viszont a nevezett helységekből sem járhatnak be hozzájuk lelkészek prédikálni és postillát olvasni. A kisváci hívek kötelesek bejönni a váci plébános prédikációjára, hacsak Kisvácott nem prédikál a plébánostól kiküldött pap. Végül gyermekeiket sem taníttathatják másutt, mint katolikus iskolában. A január 19-én tartott konzisztoriális ülésből megküldik ezt a parancsot az uradalom többi községének is, úgymint Szadának, Veresegyházának, Mogyoródnak, Alsónémedinek és Nógrádnak. Az alsónémedi reformátusok bizonyos régi szokásra és kiváltságra hivatkozva, kérik a rendelettel szemben, hogy az egyik szomszéd község templomába járhassanak istentiszteletre. Minthogy az állítólagos engedély nem igazolható, a február 19-iki konzisztórium elveti kérésüket. Ugyanakkor értesül arról, hogy több kisváci lakos, minden parancs ellenére, továbbra is átjár Tótfaluba. 1759-ben az alsónémedieket kellett külön figyelmeztetni, hogy gyermekeiket ne merészeljék máshoz küldeni oktatás végett, mint a katolikus tanítóhoz. A püspöki birtok akatolikus lakosságával tanúsított bánásmód csak akkor tűnik fel ridegnek és szigorúnak, ha elszigetelve nézzük. Biztos, hogy ekkor már sok földesúr közömbös alattvalói vallási viszonyaival szemben, de még mindig vannak sokan a protestáns birtokosok között — láttuk a váci egyházmegyében a Podmaniczkyak és a Rádayak voltak ekkortájt ilyenek — akik igyekeznek hittestvéreiket támogatni az államvallás rovására. Különben is a püspöki birtokokon nem lehetett érvényt szerezni e szigorú intézkedéseknek. Állandóan felmerül a kon- zisztóriumban a panasz, hogy a görögkeleti kalugyer még magába a székvárosba is bejár. De a többi község akatolikus lakosságára is sok volt a panasz, hogy nem tartják meg a konzisztórium intézkedéseit. Azért is volt szükség — legalább a birtoktesten belül — eréllyel fellépni az akatolikus lelkészek és iskolamesterek ellen, mert a még mindig érezhető paphiány miatt egyes helyeken valóságos tömeg1 V. ö. : Kassa 1722-ből, Szombathely 1735-ből, Esztergom 1749-ből, Székesfehérvár 1761-ből származó articulusait, amelyek szintén csak a katolikusoknak biztosítanak polgár- és tulajdonjogot. Kolozsvári—Óvári : Corpus statutorum Hungáriáé municipalium. Bp. 1890—1904. 11/2.386 ; V/2.461?, IV/2.758, V/2.535. EOY FEJEZET MÁRIA TERÉZIA VALLÁSPOLITIKÁJÁBÓL 153
