Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: Egy fejezet Mária Terézia valláspolitikájából
152 JUHÁSZ MIKLÓS tetésben részesültek a konzisztóriumtól, hogy teljesítsék kötelezettségeiket. Sőt még azzal is megpróbálkoznak a protestánsok, hogy az ilyen, nem artikulált helyekre akatolikus minisztert vezessenek be. Így 1758 március 8-án kerül a konzisztórium elé a tószegi plébános jelentése arról, hogy a napokban meghalálozván az ottani prédikátor, a lakosság újat akar bevezetni, bár Tószeg nem artikulált hely. A konzisztórium nem tehet mást, minthogy a földesúrhoz, Balogh Jánoshoz fordul, hogy a társbirtokosokkal igyekezzék az új lelkész bevezetését megakadályozni. A földesurak állásfoglalásától mindenesetre még ebben a korban is sok függött. Gyakran szerepelnek a konzisztórium iratai között a Podmaniczkyak, mint a luteránizmus pártfogói, még a királyi rendeletek ellenében is. Különösen a reverzálisok megtartásában akadályozták jobbágyaikat. 1758 március 8-án Laffcsák János bagi-i plébános ama jelentését tárgyalták a konzisztóriumban, amely szerint Podnamiczky Jánosnál közbe kell lépni, hogy ne gátolja meg egy 1742-ben adott reverzális megtartását. A nevezett házasságból született gyermek már 12 esztendős és a kommuniót luteránus módon vette. Amint a vizsgálatból kiderült, a gyermek a Podmaniczky-kastélyban tartózkodott. Megírják a földesúrnak, hogy ne akadályozza meg a konzisztórium elé idézett szülőket a megjelenésben. Ugyanekkor két másik, szintén vegyes házasságból származott aszódi gyermek ügyében is írtak, hogy azokat is a katolikus vallásban neveljék. 1758 áprilisában híre jön, hogy Podmaniczky János Keresztúr nevű birtokára felsőmagyarországi luteránus telepeseket hozott. Azonnal megkérdezi a konzisztórium a helytartótanácsot, hogy kinek az engedélyével történt ez a telepítés, a telepítő birtokosnak pedig tudomására hozzák, hogy Keresztúr eredetileg katolikus lakosságú volt, csak telepítés folytán kerültek oda akatolikusok. Ott tehát a katolikusokat méltányos bánásmódban kell részesíteni, különben felsőbb helyre fordul jogorvoslatért a konzisztórium. Hamarosan megérkezik Podmaniczky válasza, amely szerint már nincs is katolikus lakos Keresztúron : a telepesek mind kiszorították az őslakosságot. A Ráday-család volt a másik nagy telepítő az egyházmegye területén. 1752-ben a kozisztórium megkeresi az alispánt, hogy van-e tudomása arról, hogy Ikladon negyven ausztriai akatolikus családot telepítettek le. Természetesen, amint a protestáns földesurak felhasználják befolyásukat saját felekezetűk erősítésére, úgy a püspök is, mint földesúr, mindent megkísérel, hogy birtokán, földesúri hatalmával, egyeduralkodóvá tegye a katolicizmust. 1754 augusztus 8-án jelenik meg gr. Althann Mihály Károly püspök nevezetes dekrétuma, amelyben a káptalan és a két város — káptalan-Vác és püspök-Vác — bíráinak és tanácsának jóváhagyásával megtiltja a zsidóknak, eretnekeknek és szakadároknak a székvárosban való letelepedést. A dekrétum első pontja szerint tilos
