Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: Egy fejezet Mária Terézia valláspolitikájából
150 JUHÁSZ MIKLÓS utólag 500 forint büntetést fizettetett velük az épülő székesegyház céljaira, a helytartótanács pedig 1000 forintot a Generalis Parochorum Cassa javára. 1757 júliusában a vicarius generalis jelentette, hogy a Podmaniczkyak Aszódon zsinagógát építtetnek. Hamarosan a bagi-i plébánostól is érkezett jelentés az ügyről. A konzisztórium a helytartó- tanácshoz fordult azzal a kérdéssel, vájjon a zsinagógaépltésre is azok a rendelkezések vonatkoznak-e, mint amelyek általában az akatoliku- sok templomépítésére? A további fejlemények ismeretlenek, mert az aszódi zsinagóga ügye többet nem foglalkoztatta a konzisztóriumot. Az ú. n. artikulált helyeken az új prédikátor bevezetésének engedélyezése, az akták tanúsága szerint, teljesen a püspök hatáskörébe tartozott. Az 1761 április 7-iki konzisztóriumban kelt az a magyarnyelvű leirat, amely megengedi a hévízgyörki református híveknek, hogy az elhalálozott prédikátor helyezébe újat vezessenek be. Egyúttal a földes- úrral, Grassalkovich kamaraelnökkel egyetértésben a stólát úgy rendezi, hogy azt a bagi-i plébánosnak fizessék. Ugyanakkor az ottani luteránuso- kat eltiltja imaházuk látogatásától, mert, a királyi rezolúcióval ellentétben, olyan iskolamestert tartanak, aki postillát olvas és temetést végez. A konzisztórium színe elé idézik az engedetlen hévízgyörki iskola- mestert, valamint a község képviselőit, akik előtt felolvassák az 1749-iki királyi rendeletet, amelynek értelmében a prédikátornélküli protestáns helységekben az iskolamester nem prédikálhat, postillát sem olvashat fel, nem keresztelhet, a házasságkötésnél nem asszisztálhat és nem temethet, állásvesztés és a községből való kiűzés büntetésének terhe alatt.1 A hévízgyörki iskolamester a rendelet nem ismerésével védekezik, de ígéri, hogy a jövőben tartózkodni fog az ilyen törvénytelenségektől. Ugyanekkor a püspök azt is megtiltja, hogy az aszódi lelkészt oratóriumukba beeresszék. Keresztelés, házasság és temetés dolgában a bagi-i plébános jogkörébe utalja őket. A reggeli, déli és esti harangozást megengedi nekik, de a temetéseken való harangozást csak akkor, ha azt a plébános is esetről-esetre megengedi. Vagyis a püspök Hévízgyörkön a királyi rendeletek értelmében a reformátusok számára biztosította a nyilvános vallásgyakorlatot, de a luteránusoktól megtagadta azt. Az ilyen, nyilvános gyakorlattal nem bíró luteránusok azután sok gondot okoztak a konzisztóriumnak. Törvény- hozásilag is rendezetlen volt helyzetük. Az 1691-iki Kollonich-féle explanatio ugyanis csak a tizenegy artikuláris vármegyében tiltotta meg a prédikátoroknak, hogy az artikulált helyeken kívül végezzenek lelkipásztori ténykedést. 1749-ben egy királyi rendelet jelent meg, amely szerint a helytartótanács útján jelentést kellett tenni a lakóhelyükről 1 1780-ban a helytartótanács erre a rendeletre hivatkozva romboltat le több somogymegyei protestáns oratóriumot, mert ott — Bajzáth József veszprémi püspök feljelentése szerint — a tanítók imát mondottak és postillát olvastak fel. (Mályusz i. m. 13.)
